Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 10. szám - Kiss Ottó: Etetés a ház körül (vers)

75 Így etettem aztán mindennap meg őket,

nem kellett a faág, nem kellett a kőzet.

A disznónak adtam csöves kukoricát,

levéllel etettem meg az összes csigát. A süninek almát vágtam darabokra,

elbújt, mikor ette – volt egy bodzabokra.

A kecskét kivittem, hogy füvet legeljen,

salátát a kertből kihúznom ne kelljen.

Amikor először mentünk az utcára,

tiszta bogáncsos lett a nadrágom szára. Mire odanyúltam, ő már lelegelte,

húztam a nadrágom, hogy azt le ne nyelje.

Máskor lezabálta sapkámról a bojtot,

megrágta a zsepim, vagy mi éppen volt ott. Valahogy ő mindig feladta a leckét – mit mondjak? Nem könnyű etetni egy kecskét.

De azért az jó volt, hogy az utcát jártuk,

így mind a kettőnknek lett állandó társuk. Összebarátkoztunk, ám néha váratlan

megismerkedtünk egy idegen állattal.