Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 10. szám - Kiss Ottó: Etetés a ház körül (vers)

74

Ha feléjük indult, elröppentek onnan,

de a kakas mögött le is szálltak nyomban. Megfordult a kakas, ám hiába forgott,

mire odaért, már egy galamb se volt ott. Ezért aztán igen rövid idő múlva

mérhetetlen módon fel is lett ő dúlva.

Később, mikor más jött, seregély és gerle, a kakas már tudta, ellenük se nyerne.

Nem tehetett mást, csak nézte, ahogy lelép

szájában a maggal egy rigó vagy veréb. Ahogy igyekeztem követni a röptük,

láttam, hogy a cinke is ott van közöttük.

Ő csak pillanatra szállt mindig a földre,

vett egy napraforgót, és a fán megtörte. Figyeltem, ahogy a csőre alatt hasad,

és azonnal tudtam: azt eszik, nem sarat. A fa ma is ott áll, egy hatalmas kőris,

másnap ott ücsörgött több madárral ő is.

Fürkészték a korsót, a kerítéslécet, várta mind, hogy mikor szórom már az étket.