Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 10. szám - Kiss Ottó: Etetés a ház körül (vers)

72

Örülhet a bendő, örülhet a torok,

diskurálunk, aztán kukoricát hozok.

A tyúkokkal úgyis csak a mackóm cseveg

– a hátsó udvarban él egy egész sereg.

Megszámoltam sokszor, hogy hányan is vannak,

mégse jött ki sosem a szám ugyanannak.

Kapirgáltak mindig, nehéz így a számtan,

egyszer huszonharminc, aztán tizenszáz van. De más is élt még a baromfiudvarban,

szerencsére náluk már nem voltam bajban:

egy kakas és egy nagy vörös nyakú pulyka,

azokat nem kellett megszámolnom újra.

Libából is csupán kettő élt ott velük,

azoknak is kacsa volt éppen a felük.

Gyöngytyúk is volt kettő, házigalamb három,

de azok repültek, nehéz volt számlálnom. Ám aznap nem néztem, melyikükből hány van,

vagy hét marék magot orruk elé hánytam.

Persze nem úgy értem, hogy a számmal hánytam,

valójában dobtam – hogy rövidre zárjam.