Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Kiss Ottó: Etetés a ház körül (vers)
71 Ezen felbuzdulva, kukoricát hoztam, legyen a disznónak is része jó kosztban. Noszogattam kicsit, biztattam, hogy jöhet – felmutattam három kukoricacsövet. Ő is érezhette: elég volt a fürdés – a rászáradt sártól már eléggé szürkés. Megindult utánam, amint futni látott azon a csapáson, mit korábban vágott. Az ólnál megálltam, átbújtam a résen, ő is bújt utánam, hogy majd utolérjen. A csöveket akkor vályújába dobtam, aztán az ólajtón gyorsan kiosontam. Amíg mind a hármat leküldte a torkán, úgy pörögtem, mint a leghevesebb orkán. Azonnal egy sziklát görgettem a réshez – sziszifuszi munkát így viszek én véghez! Nyugtattam utána, mondtam neki, jól van, most aztán már tényleg maradjál az ólban. Már eddig is kaptál zöldet és moslékot, és holnaptól lesz egy újabb életcélod.
