Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 10. szám - Kiss Ottó: Etetés a ház körül (vers)

70

Akkor láttam csak meg, hogy néz ki a porta,

a röfi az egész udvart letiporta. Na jó, nem az egészt, csak egy keskeny sávot

– ahol felém rohant, jó mély utat vágott.

Laposra taposta a lehullott almát,

a földbe döngölte a kis vakond halmát.

Kirúgott saláták szálltak a kert felett, négy fej közülük a kecske elé esett.

Annak se kellett több, jókat lakomázott,

amit meg nem ért el, azon csiga mászott.

Közelebb lopóztam, láttam, nem egy, kettő

rágja a salátát – telt a csigabendő.

A lapított almán a sün mazsolázott,

levontam hát gyorsan a nagy tanulságot:

ne gondoljunk senkit mindenevő vadnak,

mi sem eszünk mindent, amit elénk raknak. Csak főétel legyen, nem muszáj a köret,

ne etessünk sarat, pláne ágat, követ. Mi se szeretjük, ha bárki ezzel kínál

– mindenki azt egyen, amit gyomra kíván.