Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Kiss Ottó: Etetés a ház körül (vers)
69 Na, mondom, te Lackó, ez nem jó előjel – ám most várjatok, a poént le ne lőjem! Ahogy ott a sárban csendben heverészek, egyszer kicsit jobbra, egyszer balra nézek. Hát mit látok jobbra, engem néz a kecske, szeme kigúvadt és meg volt kerekedve. Hát mit látok balra, közeleg a disznó, de nem csak úgy sétál, hanem felém iszkó’. Kiszökött az ólból, meglépett a résen, na, gondoltam, most lesz nekem nagyon végem. Fölugrottam gyorsan, iszkoltam el én is – persze hogy nem féltem, csak azért hát mégis. A kecske az nem jött, ki volt rúdra kötve, de a disznó inalt fülét hátralökve. Szaladtam a házba, nehogy még felfázzak, mert akkor elkapnak negyvenfokos lázak. A testem lemostam, ruhám átcseréltem, a disznó már fürdött, mire visszaértem. A sár közepében vígan dagonyázott, felderült az arca, hogy így agyonázott.
