Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 10. szám - Kiss Ottó: Etetés a ház körül (vers)

68

Nahát ennek, kérem, a fele se tréfa,

éhen haltok mindjárt, ha nem esztek még ma

– gondoltam, és törtem köretnek egy ágat,

hogy lakjon belőle jól mind a két állat.

De csalódnom kellett, nem ettek belőle,

a süni azonnal elszaladt előle,

és nem ébresztett a csigában sem vágyat,

bár ő azért húzott mellé egy kis nyálat. Néhány perccel később láttam meg a cinkét, neki sarat szedtem, előbb csak picinkét,

aztán találtam még egy jó nagy halommal,

de nem érdekelte, meglépett azonnal.

Szaladtam utána, repülni akartam,

ám épp csak fölszálltam, messzibbre zavartam

– mert startolás közben megcsúszott a lábam,

hasamon landoltam egy nagy pocsolyában. Így nemhogy repülni, még úszni se tudtam,

a vízben éppen csak a hasam úsztattam.

Az volt pont a tócsa kellős közepében,

de kicsit az arcom is úszott lében.