Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 10. szám - Kiss Ottó: Etetés a ház körül (vers)

67

De elég az hozzá, hogy szellemes vagyok,

a mókám csillagja jó magasan ragyog.

Ha viccet indítok a humor nevében,

senki se tud engem tartani a féken.

Ám nem viccelődni jöttünk össze máma,

hanem hogy benézzünk egy régi utcába. Megmutatom, gyertek, hol telt el a múltam,

melyik az a ház, hol etetni tanultam.

Az erdőn itattam, és otthon etettem,

ám olyan is volt, hogy épp fordítva tettem. Akkor ott etettem, itt meg pont itattam,

nem maradt hát állat etetlen-itatlan. Először egy csigát láttam meg a járdán,

nem futott el tőlem, szép nyugodtan várt rám. Követ tettem elé, hogyha éhes, egyen

– de átmászott rajta, akár más a hegyen.

Aztán meg egy sünit találtam a fűben,

átraktam a követ elé egyszerűen.

De ő se szerette, kicsit arrébb tolta,

összegömbölyödött, és meg se kóstolta.