Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Kabdebó Lóránt: Az idillben élő szörnyek (Közelítések Lövétei Lázár László költői világához)
63 a reményét. Remény? Kérdőjel helyett három ponttal nyitva hagyva mégiscsak a lényeget. Valamilyen isteni akarat valóban ezt a „megtartást” célozta volna meg? Avagy továbbra is meghagyja a meditálás esélyét – kinek is? A bukolika minden szereplőjének. Isteni, költői, pásztori, jó és rossz emberi akaratnak. Valaminek, ami ott lebeg a sorokban, várva az összeolvadás vagy a szétrobbanás lehetőségét egyszerre. Ráébreszt LLL bukolikája ezzel egy sajátos költői beszédmód alkotói sugárzására. Vergilius azért volt népszerű több mint évezreden át, mert egy gyermek születését ünnepelő pásztori hangú versezete, a NEGYEDIK ECLOGA a keresztény Isten pogány prófétájává avatta. Horatius ódája, Szabó Lőrinc szerelmét gyászoló szonettjeinek végén a tragikus vég aere perennius megdicsőülését hirdeti; a költő horatiusi szavakkal mérlegeli valódi múltja és a képzelten átrendezett stilizált téridő mérhetőségét. De hogy Horatius császári rendet, a pax romanat dicsérő ünnepi verse miként alakíthatja át a körülvevő napi valóságunkat, annak jómagam is tanúja lehettem. Van ugyanis Szabó Lőrincnek egy sokak által kifogásolt, mások által mellékesnek vélt verse, amely egy futball-világbajnoki döntőt követően majd egy hónapig csiszolódott a költő műhelyében. Elküldte a rádióba, ahol nem merték beolvasni, felolvasta ő tehát baráti körben Balatonfüreden. Ki is oktatták „megmondó” emberek, miként veszélyezteti bizony a hatalmasok rendjét ez a vers. Orvosprofesszor barátai pedig magyar „Százados ének”-ként magasztalták, maga dicsekedett el vele feleségének küldött levelében. Hát bizony, ez a bukolikus ódája ráérzett arra a vészes feszültségre, amely nemsokára magát a forradalmat is ki tudta robbantani. Amit ő bukolikus soraiban megírt, összehangolva Csaba királyfi himnikus emlékezetével, azt a főváros népe, a futballvereség pillanatában az utcára sodródva, újságot égetve fejezte ki tüntetésével. Magam láttam, szememmel: akkor érkeztem Pestre, mert másnap kellett az egyetemen felvételiznem. És hogy az egyszeri megérzés nem csak véletlen volt, hadd igazoljam filológusként. Ciklust írt két nagy költőnk a forradalom leverése után, Szabó Lőrinc, és versébe szőve sorait, Illyés Gyula. Első darabja akárha az Alkalmi versei közé is beleilleszthető lenne, a maga ironikusan bukolikus, kifacsart dermesztő hangnemével. Özvegye el is küldte Miskolcra, amikor szülőhelye verset kért a költő emlékezetére. Le is közölte, szépen megköszönve a megye ideológiai főnöke egy-két évvel a forradalom után. Gondolható, mily nagyot néztem utóbb, amikor a költő lakásán hagyatékában a teljes ciklust megtaláltam. Bukolikusok hangján dicsőségről és gyászról dallott a költő. Majd kirázott a hideg, ijedtemben, mert akkor még jóval a rendszerváltás előtt voltunk. A teljes ciklus pedig beleillik a Miféle harag bukolikájába. És most meg még tovább azonosítom LLL versbeszédének hangnemét. A forradalom előtt, Illyés, bemutatva Szabó Lőrinc Válogatott versei t, az Arany János halála utáni legnagyobb költői esélyhez mérte barátját. Akkor pedig még csak a Vereség után kelt verset ismerhette. Közös versüknek még ironikus első darabja is csak eljövendő stílusbravúr lehetett. Erdélyi barátaimmal beszélgetve, többen legjobb költőjüknek tartják Lövétei Lázár Lászlót. Ahogy mélyébe hatolok verseinek, amint beszédmódjának Horatiustól meg Arany Jánostól eredeztethető megszólalási módjára mind jobban kezdek figyelni, ahogy életem eseményeivel egybevethetem bukolikusnak nevezett, családi körünkbe fogható indulatos verseit, egyre jobban rájöhetek, mennyire benne szól a létezésünk keserű, mégis reményre is hajló, rejtett, mégis felfejthető végiggondolása. Amelyik éppúgy szólhat gyermeki versezetként, miként az Alkalmi nagyszerű felütésében teszi, glosszaként, epigrammába fojtva csempészi oda a maga véleményét a pásztori hangon verselő vetélkedő rokoni párbeszédbe. Hiszem, Horatius olvasói éppúgy keserűen mosolyogtak a versek mögé rejtett eseményekről olvasva, amiként mi kimutathatjuk filológus módon Arany, Szabó Lőrinc, Illyés korának eseményeit. És tudom, miként olvassuk LLL pásztori évődéseiben korunk vészt jósló jelenéseit.
