Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Kabdebó Lóránt: Az idillben élő szörnyek (Közelítések Lövétei Lázár László költői világához)
59 Kabdebó Lóránt Az idillben élő szörnyek (Közelítések Lövétei Lázár László költői világához) Ifjúságomban, egy buszutazáson Krakkó felé menet program szerint Ótátrafüred felé kerültünk. Amikor a Nagyszálló elé értünk, megállt a busz. Megkérdeztem egy idősebb kolléganőnket: most hol is vagyunk? Mire ő rutinosan válaszolta: a Nagyszálló elé érkeztünk. Mi pedig, a késő téli ködben még az épületet sem láttuk. Visszafelé már élesen szikrázó napfényben érkeztünk ugyanide. Csak akkor meg zavarunkban nem is gondoltunk arra, hogy gyönyörködni is lehetne a csodálatos panorámában. Aggódtunk, miként fogunk hazaérni. Zakopánéban ugyanis elromlott a buszunk, és nehezen kisírt kölcsönbuszokkal, határoknál újabb és újabb átszállásokkal érkeztünk vissza. Fiatal voltam, és nem törődtem a veszélyekkel. Majd legközelebb – gondoltam. El is jutottam, előbb feleségemmel, majd családommal is a magam vezette autónkkal. Bár egyik alkalommal, a nyár végi – iskolakezdés előtti – kiránduláson, a kánikulát megszakító ránk szakadt záportól úgy megijedtem, hogy elkezdtem a sztrádán az étterem felé visszatolatni, egy mögülünk előszáguldó másik autó majdnem elsodort bennünket. Majdnem ott pusztultunk. Közben azt is megtanultam, hogy nem minden arany, ami fénylik, „horatiusul”: az „arany középszer” nem is létezik. Akik ezen a csodás helyen laknak vagy üdülnek, azok is legjobb esetben csak töredékesen lehetnek – ha egyáltalán lehetnének – boldogok. Vegyük csak elő Szabó Lőrinc családi levelezését! Huszonöt év , meg Harminchat év . A feleséggel és annak volt barátnőjével, A huszonhatodik év gyászszonettjeinek hősnőjével. Háttérben a szálloda egyik ügyintézője feleségével, versek szintén hősnő-szeretőjével. És közben azt se felejtsük el, hogy mindez a Trianon utáni húszas években zajlik, a vidék már Csehszlovákiához tartozik, határok, pénzváltás is keseríti az élet élvezetét. Legutóbb pedig már csak Szlovákiába mehettünk, ez a „trianoni állam” is szétvált akkorra. De volt már EU! Határ ugyan nincs, de van különböző valuta. Apropos! Nincs határ? Magyarország köztársasági elnöke át sem mehetett a Duna-hídon, megkoszorúzni a Kárpát-medence valahai teljes egységét nemzetté szervező szent király szobrát. Élőben közvetítették a jelenetet a televízióban. Szabó Lőrinc, egy indiai mítosz szavaival születésem idején versében ekként jellemezte ezt a huszadik századot: „Az idill szörnyekkel van tele.” De LLL, korunkbeli, idilli erdélyi tájak között élő költő, maradandó tanúságot tevő versek alkotója pedig kiterjeszti ezt a tanulságot a jövőt is fenyegető jelenbeli pillanatokra. Nézhetjük köteteiben egymást: az idilljeiben folyton csalódó költő és az életét veszélyek rettegésében élő olvasó. De hol talált rá az aggályokkal teli beszédmódokra ez a költő, miként képes az idilli tájat lakó „pásztor” szemével éppúgy kétségbeejtő szakadékokra figyelmeztetni, mint az egymást keserítő lakosok környezetében élő „városi” ember viszontválaszaiban. Más-más hangnemben, hasonló vészeket megjeleníteni? Utánozva, ironikusan karikírozva a mediterrán bukolikus költészet hagyományát. Theokritosztól Hésziódoszon át Vergiliusig, sőt
