Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, I. rész)
8 a pisálási versenyt, magasan ível a sugár a fal fölött, majdnem fél percig tudom a magasban tartani, és még mindig élek. Talán egy kicsit melegebb a homlokom. A pisálási verseny az óraközi szünetek nagy szervezőerejű eseménye. Ahányan csak tudunk, betömörülünk a vécébe , hátul az udvaron. Egyik fala szurokkal kezelve, arra kell pisálni, alatta a lefolyó csatorna, amely vízgyűjtőként működve vezeti el a szurokra irányított sugarakat. A legügyesebbek úgy is képesek pisálni, hogy közben nagyokat harapnak a másik kez ükben tartott hatalmas cukros zsíros kenyérből. A szurokfallal szemben, a pisálók háta mögött a szúrós szagú ülősor. A verseny nem a szurokfalnál folyik, hanem az udvar felőlinél, az egy kissé magasabb. Az nyer, akinek a legmagasabban sikerül átpisálni fölötte. Ha többnek sikerül egyforma magasan, akkor az, aki a legtovább képes átívelni a hulló vakolatú falat. Még nincsenek emberi jogok, a lányok ebbe a versenybe nem nevezhetnek be. Ők az udvaron körtáncot járnak és énekelnek: Most viszik, most viszik Danikáné lányát, Bíborban, bársonyban, gyöngyös koszorúban. Már én innen elmegyek, többé vissza sem jövök, bíborban, bársonyban, gyöngyös koszorúban. – Melyik kurva kölök volt az? – Tulicsán tanító b ácsi ront be a vécébe, kiskabátján pisacseppek fénylenek, de már mindenki eltette a bizonyítékot, hogy a versenyben része volt . – Kabátot levenni! Kifelé! – Tulicsán tanító bácsi úgy áll be a vécé ajtajába, hogy csak egyenként mehessünk el mellette, és a kezében tartott pálcával mindenkinek hatalmasat üt a hátára. Ahogy tanítani szokta, nem keresztben, mert úgy csak tizenöt-húsz centi sújt a testre, hanem hosszában, a tarkótól kezdve végig a gerincvonalon, így negyven- ötven centi hosszan becsapódik az ütés . A halálvágy hozta ki a nagyszerű teljesítményt belőlem? Hogy m ég utoljá ra megmutassam az emberiségnek? Doppingoltam? Pisálási versenyt addig a napig nem nyerek soha. Forsza van az eredménynek. A jobbkezességre írom le, hogy kell csinálni. Az ellenkezőjének nem volna értelme. A sutákat átszoktatják abban az időben. Lekötözéssel. Veréssel. Mindegy. Csak vissza álljon a jobbkezesség helyes, természetes állapota. A pisálás megkezdésekor bal kezemmel befogom az előbőrt. Kis tömlő keletkezik. Fölfelé célzok. Negyvenöt fokos szögben. Az a leghatásosabb. A távolság is számít. A faltól kétlépésnyire. Amikor a tömlő megtelik, már majdnem kireped, a szép kezem határozott mozdulatával kipréselem a pisát. Ez dönti el az eredményt. Hogy a kilövellésnek sikerül-e a legnagyobb energiát adni. Ha igen, akkor a sárga, csillogó sugár győztesen átível a falon. És már csak tartani kell az elért eredményt. Minél tovább. A siker csapdája. Könnyű elérni. Nehéz megtartani. Az ívet. A magasban. Ha tudnám, mi volt, amit bevettem, esetleg megoldódna a rejtély. De a siker mámorában se látom a gyógyszer nevének feliratát a celofánon. *
