Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 9. szám - „Vannak vidékek legbelül” (Némethi András professzorral Staar Gyula beszélget)
73 új életet kezdeni. Apám végül megyei pénzügyellenőr lett. A hetvenes években volt egy hosszabb időszak, amikor munkanélküli lett, kitették a munkahelyéről. Nem volt megalkuvó ember, nem állt be a sorba, amit akkor elvártak volna tőle. Később Szentgyörgyön a néptanács könyvelője lett. Az élethez való hozzá állását, a belső egyensúlyát azonban nem ezek a nehézségek határozták meg. A bizakodása és emberszeretete töretlen maradt. Nagy lendülete volt. Sok környékbeli emberen segített. Ha valami feldúlta vagy megbántotta, akkor kiült a méhkasok mellé, és addig nézte a méheket, amíg megnyugodott. – Hol kezdtél iskolába járni? – Erdőszentgyörgy akkor kis iskolaközpontja volt a Kis-Küküllő mentének, Balavásár és Szováta között, Marosvásárhelytől 35 kilométerre. – Ki figyelt fel a matematikai tehetségedre? – Kilencedikben, az első gimnáziumi osztályban igen jó fizikatanárunk volt, Sipos Dezsőnek hívták. Ő nagyon odafigyelt rám, rengeteg pluszfeladatot adott, ezekből sokat tanultam. Romániában akkor úgyne vezett tantárgyi olimpiák voltak, helyi, megyei szakaszokkal, végül országos döntővel. Erdőszentgyörgyről a megyei szakasznál tovább nem nagyon jutottak a diákok. Az történt, hogy a helyi szakaszon jól szerepeltem, továbbküldtek a megyei fizikaversenyre, amit megnyertem. Ez nagy meglepetés volt. A tanárommal madarat lehetett volna fogatni, hiszen megelőztem a híres marosvásárhelyi román és magyar nagy iskolák diákjait is. Úgy volt, megyek az országos olimpiára. Hihetetlen energiával, lelkesen készültem, de v égül addig csűrték-csavarták Vásárhelyen a dolgot , míg kihozták, hogy mégis egy marosvásárhelyi román diák lett az első, így nem engem küldtek az országos versenyre. Az emberrel jó és rossz dolgok is történnek. Ez engem akkor nagyon bántott. A szüleim vigasztaltak, az iskolában is mindenki vigasztalt, mégis annyira rosszul lettem, hogy kórházba kerültem. Elküldtek a segesvári kórházba, biztosan sárgaságom van. Három nap múlva az orvos azt mondta, hogy semmi bajom sincs, gyorsan menjek haza, mert ott még beteg leszek. – Lelkileg viselt meg az igazságtalanság. – Meglehet, úgy volt, mert fájt mindenem. Mindegy, kihevertem, mert alapvetően vidám gyerek voltam. Valami azonban megtört bennem is és a tanáromban is. A 10. osztályt még nagyon jó eredménnyel végigjártam Szentgyörgyön, de már nem volt meg a régi lendület. – Mondhatjuk akkor, hogy a fizikától vezetett az utad a matematikához? – Az igazság az, hogy diákként sok minden érdekelt, sok mindent próbálgattam. Az is lehet, hogy tévedésből lettem matematikus. – Ezt azért kellő kétkedéssel hallgatom. Végül nem Erdőszentgyörgyön fejezted be a középiskolát. – Bevezettek egy törvényt Romániában, ennek következtében számos középiskolát, líceumot átalakítottak mezőgazdasági vagy ipari szakközépiskolává. A szentgyörgyi iskolával is ez történt, a helyi bútorgyár ipari középiskolája lett, ott kellett gyakorolni a bútorlapok smirglizését. Édesapám akkor azt mondta, fiam, jó lenne, ha megnéznénk, hol folytathatnád a középiskolát. A szovátai középiskola igazgatója, aki jól ismert, mivel a fiával barátok voltunk, eljött édesanyámhoz, hogy rábeszélje, hozzájuk menjek tanulni. Édesapám azonban azt mondta, nézzük meg Marosvásárhelyt, ott vannak a legjobb magyar tannyelvű középiskolák. Egyedül bement Vásárhelyre, a Bolyai Farkas Elméleti
