Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 9. szám - „Vannak vidékek legbelül” (Némethi András professzorral Staar Gyula beszélget)
74 Líceumba. Elmondta, hogy van egy jó tanuló fia, aki tanulmányi versenyeket nyert, kérdezte, van-e esély arra, hogy ide járhasson. Nem tudom, pontosan hogyan történt, mert csak sokkal később mondott szűkszavúan annyit a történtekről, hogy nagyon bántóan, lekezelően beszéltek vele. Ide semmi esélye sincs behoznia a fiát, erre ne is gondoljon, mondták neki. Esetleg a sportosztályra hozhatja, ott még van néhány hely. – Az igazgatóval beszélt? – Nem tudom, de biztosan nem a portással. Édesapám fél napig nézte a méheit, aztán másnap hajnalban elment Segesvárra. Segesvár azért is jöhetett szóba, mert korábbi osztálytársam, Varga Csaba, akivel korábban Erdőszentgyörgyön egy osztályba jártam, már t i zediktől ott tanult. Győzködött, gyere ide András, itt jó dolgod lesz! Varga Csaba ma Kolozsváron a Babe ş –Bolyai Tudományegyetem matematikaprofesszora. Édesapám tehát elment Segesvárra, ott nagyon kedvesen fogadták, biztatták, hozza csak ide a fiát, itt jó helye lesz. A döntés megszületett, a 11. osztályt már Segesváron, a Mircea Eliade Főgimnáziumban kezdtem el. – Ahhoz szerencse is kell, hogy az iskolában találkozzunk olyan tanárral, aki odafigyel a tehetségre, és segíti kibontakozni. Segesváron ezek szerint volt ilyen tanár. – Matematikatanárunkat, Farkas Miklóst kell először kiemelnem. Jó hangulatú iskolába kerültem, ahol több kiváló tanárunk volt, említhetem Ferencz Árpád fizikatanárunkat és feleségét, Ferencz Emíliát, aki biológiát tanított, vagy Szentannai Mózes kémiatanárunkat. A magyaroknak nem volt bennlakása Segesváron. A szászok kollégiumában helyeztek el minket, fenn a várban, az evangélikus templommal szemben, az óratorony tövében. Szép volt a város, nagyon jó az osztályunk. A környező szórványból, a Kis- és Nagy- Küküllő menti községekből , Medgyesről, Rákos és Apáca környékéről is jöttek oda. V áltozatos diáksereg gyűlt össze, mindenki tanult, mindenki i gyekezett. Egy csaknem negyventagú, összeérett osztályba érkeztem. Beültem az utolsó padba, figyeltem, hogy mi t örténik. – Könnyű volt beilleszkedni? – Az osztálytársakkal nem volt baj. Románul azonban nem nagyon tudtam, franciául sem, amit ott tanultak. A nyelvekkel nehézségeim voltak, de nekiálltam, igyekeztem. Ami pedig jól ment, például a matematika, abba beleadtam a teljes erőmet. Segesváron is úgy kezdődött, hogy megnyertem a helyi matematikaversenyt, azután a megyei szakaszt, mehettem az országos döntőre. Ott második lettem, bekerültem a selejtezőbe, ahonnan a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiára készülő keretbe válogatták a diákokat . Akkor talán a harmadik vagy a negyedik lettem, így az olimpiára készülő román csapat kerettagja lehettem. Igaziból akkor még románul sem tudtam rendesen, mégis beválasztott a matematikus versenybizottság. Pedig mondhatták volna, hogy ez a magyar fiú nem érdekel minket. Ezért hálás vagyok nekik. – Segesváron Farkas Miklós tanár úr hogyan készített fel benneteket matematikából? – Farkas tanár úr több tankönyvnek a szerzője vagy társszerzője. Megvolt a rendszere, nagyon erős és színvonalas anyagot adott le az óráin, és rengeteg feladatmegoldást kért. Az osztályban többen voltunk olyanok, akik mérnöki vagy matematikus pályára készültünk. – A tanár úr honnan gyűjtötte össze nektek a feladatokat? – Csodálatos könyvtára, rengeteg példatára volt, de gyűjtött nekünk feladatokat a Romániában megjelenő Gazeta Matematică folyóiratból, az orosz Kvant ból, a magyar
