Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 9. szám - Füzi Péter: Olvasni az olvashatatlant (A Koppar Köldüs olvasási és írási lehetőségeiről)
39 tőségét, ezzel az írást helyhez kötött tevékenységgé alakítva, amely a kötetben egyébként tematizálódik is – és ezzel elszakította az emberi test közvetlen kapcsolatát a betűkkel. A toll minden betű esetén egyedi mozgása, amely épp annyira különböző minden egyes ember esetén, mint az ujjlenyomat vagy a járás, lecserélődik a billentyűk monoton kopogására, ahol a betűk egyediségét már csak a leütés helye, és nem a mozdulat egésze határozza meg. 7 Ezzel együtt pedig az írógép az írást elválasztja az emberi szemtől is, hiszen a betűk folyamatosan létrejövő alakját az azokat létrehozó tollal együtt tudjuk követni, a szem egyetlen helyre fókuszál, ezzel szemben az írógép írófelülete mindig eltakarja az éppen leütött betűt, azt csak elkészülte után tudjuk szemrevételezni. 8 A harmadik, talán az előzőeknél is fontosabb különbség, hogy míg a toll az emberi test kiterjesztése a médium mcluhani értelmében, addig az írógép már nem, hanem éppen fordítva, az emberi test válik az írógép kiegészítőjévé. Az írógép esetében a fentebb felsorolt okokból kifolyólag megjelennek a kezelőjétől és annak képzettségétől független, mechanikus természetű hibák, amelyek éppen ez ért nem lehetnek egyenértékűek a helyesírási, azaz az író képzettségéből vagy oda nem figyeléséből fakadó hibákkal. Ezen gépi eredetű hibák kiszűrésére jelenik meg a javítás, korrigálás, korrektúrázás intézménye, amelyek a hagyományos, kézzel írt szövegek normáit szorítják rá a géppel készült szövegekre is. Tandori kötete „csupán” erre a folyamatra (is) irányítja rá a figyelmet. Abból, hogy a kézírás esetén nem egyetlen mozdulat hozza létre a betűt, hanem egy egész folyamat, az is következik, hogy nemcsak minden ember esetén lesznek egyediek a betűk, hanem minden előfordulásuk is különböző, ám felismerhető. „es jo lenne, ha peldaul a gepen / nem lenne ket n, lehetne igy irni, hogy »lene «, nem / » lene « ket n, ket enn” . 9 Az írógép esetében ezzel szemben minden betű ugyanannak az eredetinek a pontosan ugyanúgy manifesztálódó másolata, ami a végtelenségig reprodukálható, így az írás is tisztán mechanikus, az egyéni részleteket figyelmen kívül ha gyó lejegyzéssé válik. Bár az írógép billentyűzete csak egyetlen ‘n’ betűt tartalmaz, az a lenyomás után is elérhető, változatlan formában, míg a kézzel írt variáns sosem reprodukálható a maga teljességében. Saussure klasszikus, már-már tankönyvi példájában az írásjelek alakja nem fontos, mivel az önkényes, így csupán a rendszeren belül megvont határokhoz kell igazodnia. 10 Ezzel gyakorlatilag egy skálát vázol fel, ahol az egyes betűk közti határ (elméletileg) tisztán kirajzolódik, ám a határon belül egy betű számtalan alakot felölthet – ő a ’t’ különböző alakváltozatait választja illusztrációnak. Ezzel szemben az írógép minden betű esetében csak egyetlen alakváltozatot ismer és fogad el. A kézírás így egy analóg skálának felel meg, ahol az értékek folyamatosak, szakadás nélküliek, míg az írógép a digitális modellt követi, amely olyan, mintha az analóg skáláról kitöröltünk volna értékeket, azon szakadásokat hozva létre. 11 „[v]alami mas terbe kerülök at, / jo lenne, ha nem lenne – »lene« – ö ös ü, irhatnam, / hogy »kerulok« stb., a maximalizalo hajlamom gyözhetne”. 12 Tandori tehát mind mechanikailag, 7 Ezzel együtt pedig a mozgás a szavakat határozza meg, minden szónak kialakul a felismerhető mozgássémája. 8 Kittler, Friedrich, Gramofon, Film, Typewriter, ford.: Winthrop–Young, Geoffrey–Wutz, Michael Stanford, Stanford University, 1999, 207. 9 10. 10 Saussure, Ferdinand de, Bevezetés az általános nyelvészetbe , ford.: B. Lőrinczi Éva, Bp., Corvina, 1999, 139. 11 Vö.: Goodman, Nelson, Ways of Worldmaking, Indianapolis, Hackett, 1978, 14. 12 10.
