Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 9. szám - Füzi Péter: Olvasni az olvashatatlant (A Koppar Köldüs olvasási és írási lehetőségeiről)
40 mind pedig nyelvileg alárendeli magát az írógépnek, csak azokat a karaktereket használva, ami azon megtalálható. És bár innen nézve is tartható Margócsy István azon kijelentése, hogy a kötet voltaképpen „a nyelvkritikai attitűd egyik végpontjához” 13 jut el, amennyiben a nyelvet szétroncsoltnak, és így egy másik nyelvállapotból levezetettnek tekintjük. Az írógép szempontjából nézve valójában annak a nyelvét használja ki a lehető legteljesebb mértékben, Tandori nem engedi a saját maximalizáló hajlamát győzni, hogy ezzel végleg eljusson a nyelvkritika egyik lehetséges végpontjához, csupán az íróeszköznek mint médiumnak a lehetőségeit használja ki – nem belenyúlva utólagos javításokkal abba, nem kerekedve felül az írás médiumán. Mivel a költő így megreked egy köztes állapotban – „zavar, hogy ö es ü / tenyleg van, de e es i es a es ö es ü – nyilvanvaloan / az ekezet hianyzik ezekröl is – nincs” , 14 egyrészt ezzel magyarázza a fokozatos félreütéseket, másrészt pedig látleletet ad az írógép felszereltségéről. Í rógépe nem tartalmazza az é, í, á, ű és ő betűket, ugyanakkor az ö-t és az ü-t igen – ám ennek ellenére mégis előfordul egyszer az ’ é ’ a kötetben. „Szpéró most azért kitettem az ékezeteket, meg rendesen csinálom / a gépelést.” 15 Tandori itt, szeretett madarára 16 emlékezve, kiteszi az ékezetet, nem az ékezetes betűt írja le, nyomja le vagy használja, hanem kiteszi az ékezetet. Ezen az egy helyen utólagosan belenyúl a nyers, írógéppel leírt szövegbe, rendesen csinálja a gépelést, nem az írást, hanem a gépelést, holott addig írt. A gépelés folyamata tehát, ami az emberek közti kommunikációra teszi alkalmassá a gép által írt szöveget, magában foglalja a javítást, az utólagos belenyúlást, az értelmezést is ezáltal, míg az írás, a feljegyzések mechanikus készítése megengedi, sőt lehetővé teszi, hogy a szöveg a létrehozó médium logikájának megfelelően alakuljon ki. Az utólagos belenyúlás képzetét erősíti az is, hogy rögtön ezután Szpéró neve már az „ írógépesített” alakban szerepel – Szpero. 17 Természetesen nem a „mindent leíró” Tandoriról beszélnénk, ha nem lenne megörökítve magának a javításnak is az aktusa: „A dolgozatot »betűhibára« átjavítgatni odaülök a középső asztalhoz” 18 – írja egy esszéjében, az esszé elkészülésének körülményeit tisztázva. És bár bőven szerepel a kötetben írásjelenet, ezek mindig a szobában, az írógép előtt ülő költőt mutatják be, az alkotás pillanatában, ahogyan az élményeit, terveit, érzéseit jegyzi le: „NAP NAGY SETANP! DE MEG ELOÖET FELJEGYJEZES REGL: hjanyijzik / a lancidh, horvathkretert st., heves vágy erezejerzjk irant ezk, erzek helyhez / it semi koöez, szivemmeg nemdobgtatja.” 19 (Kiemelés tőlem – FP). Ebbe a térbe pedig más emberek is csak technikai közvetítés révén tudnak belépni: a felesége telefonon, vagy pedig a tévén keresztül „megszólaló” idegen emberek, például Madonna, akit a tömegkultúrával folyamatosan kacérkodó, azt az írásaiba folyamatosan beemelő Tandori többször is megemlít, az MTV- vel együtt, amely ugyanakkor látszólag a zaj, az információt elfedő háttérmorajlás szerepét is betölti a kötetben. Az írásjelenetek mellett a kötet nyelvezetét figyelembe véve meglepő, hogy egy folyamatosan megszólított személy is jelen van, feltehetően – az életrajz alapján legalábbis – a költő felesége, azonban – épp a korábban emlegetett nyelvállapot miatt – ezt érdemes 13 Margócsy István, Utószó = Tandori Dezső válogatott versei , Bp., Unikornis, 348. 14 10. 15 23. 16 Bedecs, i. m., 151. 17 23. 18 Tandori, „Túl…minden effélén” = Figyeljétek a mesélő embert”: Esszék és tanulmányok Lengyel Péterről , szerk.: Radvánszky Anikó, Bp., Ráció, 2013, 557. 19 12.
