Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - * * *: „Épp attól izgalmas az a valami, amit versfordításnak nevezünk, mert soha semmi nem egyértelmű benne” (Krusovszky Dénessel és Mohácsi Balázzsal Füzi Péter és Pál-Kovács Sándor beszélget)
214 Vagyis egy ilyen lapot vagy támogatási függőségben lehet üzemeltetni, vagy egy nagyon olcsó struktúrában, gyakorlatilag önkéntes alapon. A Versum az utóbbi úton indult el, innen nézve nem sok hasonlóság van tehát a két fórum között. De egyébként nekem mindezzel együtt is borzasztóan hiányzik a Nagyvilág , illetve egy olyan típusú, csak modernebb lap, amilyen a Nagyvilág volt. MB – A végén kezdem: jó lenne, ha a Nagyvilág hoz hasonló fontosságúként élne vagy maradna meg a köztudatban a Versum . Sajnos – egyelőre biztosan – nincsen módunk felnőni a feladathoz. A Nagyvilág évtizedeken keresztül ablak volt a világirodalomra. Komoly szakemberek kezében volt, tudatosan, rendszeresen fordította-szemlézte a világirodalmat. Mi ilyet nemigen tudunk véghezvinni. Nem is annyira a szaktudás hiánya miatt (bár nem szeretnék úgy tenni, mintha nem lehetne találni nálunk jobb és tapasztaltabb, egy-egy nyelvterület irodalmához valóban széleskörűen és szakszerűen értő fordítókat és szerkesztőket). Legfőképpen az online magazin formája az, ami szerintem kevésbé alkalmas rendszeres és tematikus szerkesztésre, mint egy folyóirat lapszáma. Online másképp képződnek meg az összefüggések, ha megképződnek egyáltalán. (De az is látszik a válaszomból, hogy mennyire meghatározza, köti a gondolkodásom a munkahelyem, a Jelenkor folyóirat – ahol a printen van a hangsúly, az online pedig teljesen másként működik, mint a Versum .) Emiatt például tervezzük is, hogy az antropocén/ökopoétika tematikus hónapunk (2018 decemberének) anyagát összerendezzük, betördeltetjük és pdf-ben, afféle online antológiaként is közzétesszük. Illetve a financiális működés sem teszi lehetővé azt a t ípusú munkát, amiről beszélek. „Működés”... – mintha történne valami. Valójában a Versum egy teljesen nonprofit projekt: mind a fordítók, mind a szerkesztők a saját idejüket és néha a pénzüket teszik bele. Az előbb említett antropocén/ökopoétika antológiát szeretnénk szépen betördeltetni, megterveztetni, ezt zsebből fogjuk kifizetni. Olykor persze egy-egy konkrét ötletre, most például a második Versum-fesztiválra tudunk szerezni némi pénzt a különböző kulturális intézetektől vagy egy-egy pályázatból. De ez nem befolyásolja azt a tényt, hogy a mindennapi működés nulla forintból és elhivatottságból történik. Ha van időnk és energiánk, megszerkesztünk, megbeszélünk vagy feltöltünk és megosztunk egy-egy verset. Ha nincs, akkor nem. Szerencsére az elfoglaltabb időszakokban is tudjuk tartani a heti két-három megjelenést, illetve azt a háttérmunka-mennyiséget, ami ehhez a tempóhoz elég. FP – Egyáltalán, lehetséges lenne ma beindítani újra a Nagyvilág ot, vagy a Versum ból print lapot létrehozni? Azon túl, hogy a nyilvánvaló anyagi korlátok ott vannak, lenne-e erre kulturális igény? Ezt a honlap látogatottságán nyilván tudjátok mérni valamennyire, illetve a kapott reakciókból talán kirajzolódik, hogy milyen egyéb nehézségekkel járna ez. KD – Szerintem a magaskultúrának, vagy mi ez, amiről beszélünk, sok-sok olyan szelete van, amire nincs úgynevezett reális piaci igény. Nem is kell, hogy legyen. Mit tudom én, például egy ógörög nyelvészeti kutatócsoportra mekkora igény van ma Magyarországon? Mégis egészen biztos vagyok benne, hogy sok-
