Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - * * *: „Épp attól izgalmas az a valami, amit versfordításnak nevezünk, mert soha semmi nem egyértelmű benne” (Krusovszky Dénessel és Mohácsi Balázzsal Füzi Péter és Pál-Kovács Sándor beszélget)
213 Ami a folyóiratokat illeti, szerintem is történt némi erősödés, bár ez nem igazán érzékelhető. Amikor a Kulter felkért, hogy állítsam össze az általam 10 legjobbnak ítélt 2018-as magyar vers listáját, akkor több mint húsz periodikumot szemlézve tűnt fel (mellékesen), hogy egyáltalán nem csekély mennyiségű lírafordítás jelenik meg a lapokban, s ráadásul a fordítóknak csak kis részét ismertem korábbról. Őszintén szólva eléggé meglepődtem, mert előtte teljesen más volt a benyomásom. De hát ez inkább arról szól, hogy a várakozásaimmal szemben azt tapasztaltam, hogy nem annyira borzasztó a helyzet, mint előtte gondoltam. Ettől még persze, sajnos, teljesen rendszertelenül és áttekinthetetlenül jelennek meg ezek a szövegek, ezt abszolút befogadói szempontból mondom – ha nem lett volna ez a felkérés, nem találkoztam volna ezeknek a szövegeknek nagyjából a kétharmadával. Ami nyilván mediális sajátosság is: a Kárpát-medence különböző pontjain megjelenő lapok közül sokhoz nem egyszerű hozzáférni, meg az átlagember sem abból áll, hogy két tucat folyóiratot figyel párhuzamosan. Ezt lehetne ellensúlyozni egy olyan tudatosan szerkesztett világirodalmi folyóirattal, mint amilyen a Nagyvilág volt, illetve olyan könyvsorozatokkal, amilyenek például a Lyra Mundi, a Napjaink költészete meg az Új Pegazus sorozatok voltak. De az egyes fordítók fordításgyűjteményeinek hiánya is égető, mondok egy példát: össze kellene gyűjteni Tandori összes versfordítását egy kiadásba. Nemcsak azért, hogy például Devecseri, Illyés, Kálnoky, Vas és Weöres mellé kerüljön a polcunkra, hanem azért is, hogy végre legalább esélye legyen az elhivatottaknak, hogy felmérjék a világlírai transzfereket az elmúlt fél évszázad alighanem legnagyobb hatású magyar költőjénél. De nem lenne ennél haszontalanabb Nemes Nagy Ágnes vagy Rakovszky Zsuzsa fordításainak összegyűjtése sem. PKS – Mennyire volt fontos igazodási pont számotokra a Nagyvilág , amíg működött, működhetett, és mennyire kimondva-kimondatlanul tekintitek a Versum ot egyfajta örökösnek? KD – Fontos volt a Nagyvilág , hiszen nem is volt rajta kívül más folyóirat, ami a világirodalomra fókuszált volna, és hónapról hónapra minőségi fordításokkal töltötte volna meg a teljes terjedelmet. Ugyanakkor nem volt olyan ambíciónk az induláskor, hogy a Nagyvilág örökösei legyünk, annál is inkább, mert mi csak a lírára koncentrálunk, Fázsy Anikóék lapja meg nagyobbrészt azért prózai vagy értekező szövegeket hozott, a líra ot t is mindig háttérben volt – de egyáltalán volt, és ez már önmagában csodaszámba ment az utóbbi időben! A Versum azóta sem hiszem, hogy olyan babérokra törne, mint a Nagyvilág , nem is teheti meg, nincs mögötte se infrastruktúra, se semmilyen támogatás. Viszont az internetes felület sok mindenre lehetőséget ad, amit a Nagyvilág nem tudott – interaktív tartalmakra, videók, hangzóanyagok feltöltésére, nyitottabb működésre. Egy olyan print havilap, mint a Nagyvilág , érzésem szerint nagyon korszerűtlen termék ma már. Fáj ezt valahol kimondanom, mert nagyon szeretem az ilyen lapokat, de ezek gyakorlatilag fenntarthatatlanok, azon túl, hogy lomhák és túlságosan zártak is. Nem tudom, hány előfizetője volt a Nagyvilág nak, de attól tartok, ha levennénk belőlük a könyvtárakat és az egyéb hivatalosan megtámogatott előfizetőket (iskolák – ha ugyan az iskoláknak még futja ilyesmire), siralmas szám jönne ki.
