Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - A. Gergely András: AlterNatívumok (Szakralitás, mítosz, kutakodás, megértés)
110 a vallások, egyházak közép-európai kulturális örökségére fókuszálva, majd a Bánság szakrális intézményeinek, versengő vallásainak rövid részletrajzát adva. A könyv érdemi fejezete az öt tanulmányt is tartalmazó zarándoklat-tematika (térbeli hangsúly-áthelyeződés a vonzáskörök, szakrális zónák, új irányzatok, építészeti nóvumok, ferences, jezsuita vagy pálos rendek átalakuló hatóköre, barokk utáni búcsújáróhely-kultuszok, görög katolikus jelenés- vagy csodahelyszínek), források, kutak, körmeneti szobrok és szertartások tipológiáival lesz gazdaggá (39–95. old.), majd a vallási társulatok (rózsafüzér és skapuláré-társulatok Délvidéken és a Zombor-vidéken) historikus bemutatása és intézményei következnek (99–151. old.) az áhítatirodalom és nyomtatványai tükrében, hogy végül a Mária-kultuszok katolikus restauráció korától a 20. századi szentté avatás és imaakciók körével vezesse be (155–189. old.) a napjaink ünnepkultúrájára jellemző rítusok, nemzeti ünnepek, kalendáris szokások, kompenzációs rítusok, vendégkönyvek kegyhelyi, kórházi és szállodai bejegyzéseinek másodlagos áttekintését (193–251. old.). A kötet megannyi képi illusztrációja közül is kiemelkedik a zárótanulmány máriaradnai kegyképelemzése tisztítótűz- és pokol/mennyország-ábrázolásainak évszázados áttekintésével, gondolkodás- és tudásrétegek részletrajzaival (252–272. old.). Nem lehet kétséges, hogy Barna Gábor ezzel nem csupán a Bálint-örökség követésére, de az új tematikus kutatásirányok bevezetését felkaroló szemléletmód elfogadására is késztetést nyújt írásaiban, témaválasztásaiban. Szakrális sztárok, hétköznapi istenhősök A történeti múltban is, a jelen eltérő földrajzi dimenziói közepette is föl-fölbukkannak a szakrális víziók, a tudatos építkezések és spontán folyamatok önkéntes szférái, s ezek korokra jellemző titoktárába kalauzol Povedák István könyve, 7 sztárkultuszok és hősalakítási szertartások kiadós rajzolataival. Történeti hősökkel (Kossuth, Széchenyi, Nagy Imre) kezdi a folklór posztmodern alakváltozataiban megmaradt névsort, majd a sztárok tipológiájával folytatva bevon táncdalénekeseket (Zámbó Jimmy, Rúzsa Magdi) és sportolókat (Puskás Öcsi és Simon Tibor), hogy végül Orbán Viktor folklorizálódási szertartásaiba, a hősmotívumok újabb megjelenési formáiba és a sztárcsinálás főbb dimenziói közé vezessen bennünket. A jelenkori kultuszformálódásban néprajzkutatóként, de a társtudományok (kultúrakutatás, médiaelemzés, vizuális képnyelvi elemzés, kultuszkutatás és emlékezetkutatás, identitáselemzés, viselkedéstudományi és világképelemzési narratívák) bevonásával a sztárolás és a kultuszépítés legfőbb jegyeit vonultatja föl végül, hogy munkája eredményeként az univerzális mintakeresés alapsémáját (Joseph Campbell elméletére épített változatát) vezesse le. Ebben az elkülönítés, beavatás és visszatérés (van Gennep és Victor Turner óta ismeretes) fázislépései mellé a leíró vallástudomány további (Ninian Smart művére épülő) fenomenológiai dimenzióit is bevegye zárófejezetébe. Kötetének kifutása az etikai és jogi szférákon túli vallási együttélésmódok alaputasításait is fölfedi, szakrális cselekvési tereket ír le, tárgyi szimbólumrendszert tekint át a materiális és művészeti dimenziók megvilágításával kiegészítve. Sztárolás és vallási rendszerépítés párhuzamai, összekapcsolódásai terén Povedák roppant lényeges belső strukturálódás, hangsúlyképződés, a (Bausinger nyomán alapkérdésként megfogalmazott) jelenre irányuló néprajzkutatásban alkalmazott komplex 7 Álhősök, hamis istenek? Hős- és sztárkultusz a posztmodern korban . Gerhardus Kiadó – Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár 28., Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék. Szeged, 2011, 254 oldal.
