Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 7-8. szám - Frank O'Hara: A válságban lévő filmgyártáshoz; Tömbök; Aus einem April; Koldusopera; Töprengések vészhelyzetben; Rádió; Miután megnéztem Larry Rivers Washington átkel a Delaware-on című képét a Modern Művészeti Múzeumban; Janice-nek és Kenneth-nek utazáshoz (Krusovszky Dénes fordításai)

168

Aus einem April Leporoljuk a falakat.

És természetesen sivítozó pacsirták vagyunk,

összehúzott vállal zuhanunk az egeken át, szorosan, mintha a hóna alá vett volna valaki! és tele van a torkunk. Hát nem zuhantál alá még karácsonykor, és nem hatott meg mindenkit, aki csak látta?

nem erről szól a fa is? a puszta élvezet, hogy felsikolt az is, akit röptöd nem hatott meg soha!

Épp elég most ahhoz, hogy eldobja életét. És úgy hullanak szét a tetők, akár a taps

ami durva, körmös, ismerős, csókoktól érdes kezekről csattan.

Az ujjak még kifúltabbak, mint egy napsütéses, kora reggeli órán az ajkak közé kidugott nyelv, mielőtt a köd beszállna

a nyílt tenger felől; míg odakint minden zölden kavarog.

Koldusopera

Sokat gondolok

Peachumékra: Polly és a többiek jól megvannak mind.

Polly ékszerein még ott az ár, ha gazdát akarnának cserélni, kutyusai mint

a ragadozók. De még

a madarai is. Ha a mi ragyogó

hősünk, Bicska Maxi, micsoda

őszinte férfi! bármikor is

lopna vagy ölne, annak

bizony jelentése lesz! Ó,

Maxi késén rossz a markolat,

szóval a jelentése épp annyira lehet a sajátja, mint a Maxié. Ám ő nem olyan,

aki a magáét erőltetné. Hiszen

ki birtokol itt bármit is?