Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Frank O'Hara: A válságban lévő filmgyártáshoz; Tömbök; Aus einem April; Koldusopera; Töprengések vészhelyzetben; Rádió; Miután megnéztem Larry Rivers Washington átkel a Delaware-on című képét a Modern Művészeti Múzeumban; Janice-nek és Kenneth-nek utazáshoz (Krusovszky Dénes fordításai)
169 De Polly, te valóban árnyék vagy? Maxi vetített ki egy megvilágított filmszalagon át? Ha Berlinben járok 1930-ban, láthattalak volna, ahogy az utcákat rovod mint Krazy Kat? Ó igen. De miért van az, ha Maxi beszél, csak néha értjük, mit akar. Mondatai leképezik az időt. Mindannyiunkat láttál már álruhában. Mozgolódtunk; de rendezetlenül. Öreg pudlikat és háború előtti szőrméket lengettünk, szűk cipőkben, kristályíjjal a kézben. Halkan, erős parfümködben. Monoklival a szemünk körül. Habár te azt se tudtad, ki kicsoda. Bonyolult napok voltak azok. Töprengések vészhelyzetben Vajon fesletté válok, mintha szőke lennék? Vagy vallásossá, mintha francia? Mindig, amikor összetörik a szívemet, még több kalandra vágyom (bár ugyanazok a nevek térnek vissza azon a végtelen listán!), de eljön a nap, amikor nem marad semmim, amit kockára tehetnék. Miért is osztoznék rajtad? Miért nem szabadulsz meg inkább valaki mástól, a változatosság kedvéért? Nincs nálam kevésbé bonyolult férfi. A határtalan szerelmen kívül semmire sem vágyom. Még a fák is megértenek engem! Jó ég, hiszen alájuk is lefekszem, nem igaz? Épp olyan vagyok, mint egy halom levél. Akárhogy is, soha nem áltattam magam sem a pásztori élet dicséretével, sem a legelőkön elkövetett perverz aktusok ártatlan múltja iránti nosztalgiával. Nem.
