Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 7-8. szám - Ben Lerner: A költészet utálata (Mohácsi Balázs fordítása)

160

Sevillától, itt az órám szerint, ott a művészet mindenkor folyamatos jelenében.

Azóta, ha csak tudok, elmegyek a szabadtéri előadásokra, nem annyira a konkrét

darabok érdekelnek, sokkal inkább az, ahogyan például egy rendőrhelikopter a

Central Park felől berepül az ardenneki erdő fölé – míg, ismét a történeti jelenben,

szeretem azt hinni, hogy a gyanúsított megmenekül.)

Ez egyfelől egészen evilági, hétköznapi tapasztalat, míg másfelől az evilágin

túli struktúrák megtapasztalása, ahogy a nyers lenvásznon, itt-ott, átlátunk a

valóságon. És – miért ne beszéljünk erről is – elbaszni vagy elbaszódni ennek

csakúgy része, ahogyan a szex és a szerek képesek a forma megtapasztalásává

oldani a részletek percepcióját. Ahogyan a dadogást képes feloldani az ének.

Szükségtelen tovább példázni egy olyan ihletést, amely maga sem képes

adekvát példákat teremteni – példázni egy képességet, amelyet nem lehet

objektivizálni anélkül, hogy ne csorbítanánk meg. A védelmében írtam és a becsmérlőinek a védelmében, mert ennek a lehetetlen hivatásnak ez a maga dialektikája. Csupán annyit kérek az utálkozóktól – és én magam is egy vagyok közülük

–, hogy igyekezzenek tökéletesíteni megvetésüket, sőt, próbálják azokat versekbe

foglalni, ahol megvetésük elmélyül, nem pedig szertefoszlik, és ahol – azáltal,

hogy megteremtődik a lehetőség helye és a jelen felfüggesztődik (mint a hallhatatlan dallamok) – megvetésük talán végül inkább szeretetre fog emlékeztetni.

Ben Lerner (1979) amerikai költő, író, irodalmár, a Brooklyn College oktatója.

Három verseskötet szerzője:

The Lichtenberg Figures (2004 –

Lichtenberg-ábrák

),

Angle of Yaw (2006 –

A forgás iránya

),

Mean Free Path (2010 –

Közepes szabad úthossz

),

amelyek összegyűjtve is megjelentek

No Art (2016 –

Semmi művészet

) címmel.

Regényei:

Leaving the Atocha Station (2011 –

Elhagyni az Atochaállomást

); 10:04

(2014), illetve előkészületben van a

The Topeka School (2019 –

A topekai iskola

) című

könyve is.

Költői világának alapját az Ashbery-féle szubszürrealizmus képezi, ugyanakkor a korra, az aktualitásokra mintha határozottabban reflektálna, mint az

a New York Schoolhoz kötődo költőknél szokás. Prozájának jellegzetessége az

oszcilláciő referencialitás és fikció között, illetve ennek metareflektív, esszészerű

gondolatfutamokba hajló kommentálása, amelyből végül szellemes, gazdagon

rétegzett elbeszélésmód kerekedik ki.

Mohácsi Balázs fordítása