Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Ben Lerner: A költészet utálata (Mohácsi Balázs fordítása)
157 időszámításunk szerint 731-ben, 1579-ben, 1819-ben vagy 2016-ban. Ha a versek hozzáférhetetlenek, akkor elitisták, csak néhány eszes kiválasztottat engednek be a személyiségek közösségébe, hiszen ahogy mind érzékeljük, a személyiség fontos kitevője, hogy a költészet segítségével saját tudatunkat képesek vagyunk másokkal megosztani; ha a versek klisések, szégyent hoznak ránk, bensőnk csak kiüresedett, a közérthetőségtől személytelenné vált nyelven kommunikálható; és ha egy forradalmi törekvés fegyvere a vers, úgy tűnik, csak vaktölténnyel tüzel. A költők nem azért hazugok, mert – ahogy Szókratész mondja – képesek megtéveszteni utánzataik erejével, hanem mert azáltal, hogy valaki költőként határozza meg magát, azt sugallja, hogy képes lebírni a költészet alapelvének keserű logikáját, pedig ez nem igaz. Nem tehetünk többet annál, mint hogy olyan költeményt komponálunk, amely – ha a legteljesebb megvetéssel olvassuk – helyet teremt a valódi Költeménynek, amely sohasem mutatja meg magát. * Ma, 2014. június 27-én meghalt Allen Grossman. After a long time, the voice of the man Stops. It was good to talk on and on. He rises. And the sea or forest becomes A level way reaching to night and the thunder. But, in fact, there is not night. There is No thunder. Hosszú idő után a férfi hangja Elhallgat. Jó volt egyre csak beszélni. Felkel. S a tó vagy az erdő sima Úttá válik az éjszakába, a viharba. De igazából nincsen éjszaka. És nincsen Vihar. 42 * Emlékszem egy szóra, aminek nem tudtam a jelentését, de volt róla sejtésem, intuícióm, beraktam egy mondatba, hogy megfigyeljem, illeszkedik-e vagy ellenáll a kontextusnak és a szintakszisnak, a nyelvemen forgattam a szót, ahogy volt. Emlékszem az érzésre, hogy a szó jelentésének csak egy részét birtoklom, mint egy félbetört barátságmedálnak, és meg kell találnom a másik felét a beszéd társas világában. Emlékszem, ahogy gyerekként ide-oda mászkálok, és a szót ismételgetem, amit valahogyan a felnőttektől elhallottam, vadul használom bármikor, és figyelem, ahogy – csodás módon – csupán nagy ritkán hibázom. Ha ötéves vagy, és rámutatsz egy platánfára, vagy egy tétlen markológépre, vagy a kertjében görnyedő szomszédra, vagy ezek képére a tévében, és azt mondod, „eltűnik”, vagy azt mondod, „feltűnik”, 43 sosem ejthetsz hibát; ha szülőd, vagy aki vigyáz rád, kíváncsi, találhat bennük értelmet, ami téged hátborzongatóan előrelátóvá tesz – 42 Az idézett részlet Grossman The Lecture ( Az előadás ) című versének zárlata. 43 Az eredetiben a „vanish” (eltűnik) és „varnish” (fényez) fogalompár szerepel.
