Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 7-8. szám - Ben Lerner: A költészet utálata (Mohácsi Balázs fordítása)

152

television, the eight-o’clock movie, when a number flashes on the screen: I-800-SUICIDE. You dial the number. Do you feel like killing yourself?

the man on the other end of the receiver asks. You tell him, I feel like I am

already dead. When he makes no response you add, I am in death’s position. He finally says, Don’t believe what you are thinking and feeling. Then he asks, Where do you live?

Fifteen minutes later the doorbell rings. You explain to the ambulance

attendant that you had a momentary lapse of happily. The noun, happiness, is a static state of some Platonic ideal you know better than to pursue. Your

modifying process had happily or unhappily experienced a momentary pause. This kind of thing happens, perhaps is still happening. He shrugs and in turn explains that you need to come quietly or he will have to restrain you. If he is forced to restrain you, he will have to report that he is forced to restrain you. It is this simple: Resistance will only make matters more difficult. Any resistance will only make matters worse. By law, I will have to restrain you. His tone suggests that you should try to understand the difficulty in which he finds himself. This is further disorienting. I am fine! Can’t you see that! You climb into the ambulance unassisted.

Vagy másként teszi fel magának ugyanazt a kérdést. Meghaltam? Habár ez a kérdés egy pillanat alatt átváltozik azzá: Halottnak kellene lennem, kisvártatva tárcsázza a lelki segély vonalát. Te, szokás szerint, tévét nézel, a nyolcórai filmet, amikor a képernyőn elkezd villogni a lelki segély forródrót

száma. Tárcsázod a számot. Úgy érzed, meg akarod ölni magad?, kérdezi a férfi a vonal másik végén. Azt válaszolod, úgy érzem, már halott vagyok. Mikor erre nem mond semmit, hozzáteszed, a halál állapotában vagyok. Végül azt mondja: Ne higgy annak, amit gondolsz és érzel. Aztán megkérdezi: Hol laksz?

Tizenöt perccel később csöngetnek. Elmagyarázod a mentősnek, hogy

egy pillanatra elhagyott a boldogságod. A főnév, a boldogság, csupán valami platonikus idea statikus állapota, amit jobban ismersz, mint hogy fuss utána. Alkalmazkodó készséged boldogan vagy boldogtalanul egy pillanatra leállt. Történik ilyen, talán éppen most is történik. Megrántja vállát és elmagyarázza, hogy vele kell tartanod, nyugodtan, különben kényszerítenie kell. Ha kényszerítenie kell, jelentenie kell, hogy kényszerítenie kell téged. Ilyen egyszerű: az ellenállás bonyolítja a helyzetet. Bármilyen ellenállás

csak rontana a helyzeten. A törvény szerint kényszerítenem kell önt. Hanghordozása érezteti, hogy meg kell próbálnod megérteni a bonyolult helyzetet, amiben találta magát. Ez még inkább zavarba ejt. Jól vagyok! Nem látja?! Segítség nélkül szállsz be a mentőbe.

A lírai költemény hagyományosan rövid terjedelmet, intenzív emóciókat és

rendkívül zenei verselést asszociál; Rankine írásai szándékosan nem ilyenek;

hogy ezeket lírai költeményeknek mondják, zavarba ejtené Keatset. Rankine

műve rendkívül személyes, de abban az értelemben, hogy nyíltan feltárja az