Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Ben Lerner: A költészet utálata (Mohácsi Balázs fordítása)
126 Ben Lerner A költészet utálata Kilencedik osztályban angolórán X tanárnő egy vers megtanulását és felmondását adta feladatul, úgyhogy elmentem és megkérdeztem a Topeka Gimnázium könyvtárosát, melyik a legrövidebb vers. Marianne Moore Költészet című versét javasolta, amely 1967-es verziójában így szól: I, too, dislike it. Reading it, however, with a perfect contempt for it, one discovers in it, after all, a place for genuine. Én sem vagyok oda érte. Mégis, ha mély megvetéssel olvassa az ember, fölfedez benne végtére valamit, ami valódi. 1 Emlékszem, nagyon bénának gondoltam az osztálytársaimat, akik Shakespeare tizennyolcadik szonettjét tanulták meg, miközben nekem csupán huszonnégy szót kellett elszavalnom. Ne okozzon gondot, hogy a rímképlet és a jambikus pentameterek miatt Shakespeare tizennégy sorának megtanulása könnyebb, mint Moore három sorának memorizálása, melyeket egy-egy kötött határozó szakít meg 2 – a kellemetlenség párhuzamaként, lényegében ezek adják a szöveg formáját. Emiatt, illetve mivel csak utal rá, Moore verse úgy szólal meg, ahogyan pap vallja be kelletlenül, hogy van funkciója a szexualitásnak, miközben magát a kifejezést igyekszik kerülni, s ezt csak felerősíti a szándékosan esetlen soráthajlás a második sor végén. Ami azt illeti, a Költészet című verset elég nehéz memorizálni, ahogyan azt be is mutattam, mikor harmadszorra sem sikerült helyesen elmondanom X tanárnőnek, aki előtt ott volt a szöveg, osztálytársaim pedig kinevettek. Megvetésem a feladat iránt végül is nem volt kellően mély. Még most is félreidézem rutinból a második mondatot; rá kellett keresnem a Google-ban és kijavítanom, amit feljebb már legépeltem, de ki felejtené el az elsőt? Én sem vagyok oda érte – 1993 óta forog a fejemben; ha kinyitom a laptopom írni vagy egy könyvet olvasni: Én sem vagyok oda érte , ez visszhangzik a fülemben. Mikor egy költőt 1 A vers hosszabb változatát, melyet felhasználtam, Rakovszky Zsuzsa fordította magyarra (in: Amerikai költők antológiája [vál. és szerk. Ferencz Győző], Európa, Bp., 1990, 350.). A lábjegyzetek mindvégig a fordító megjegyzései és hivatkozásai. 2 Lerner itt az eredetiben háromszor előforduló „it” határozóra utal.
