Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 7-8. szám - Tamura Rjúicsi: Hazatérés; Távoli ország (Simon Márton fordításai)

122

Az én örömöm és gyászom

Még ezeknél is egyszerűbbek

Mint a távoli országból érkezett emberek megölésére

Nincsenek rájuk valódi szavak

Tamura Rjúicsi (

田村隆一

, 1923–1998) a második világháború utáni japán irodalom meghatározó szerzője: költő, esszéista és műfordító. Felsőfokú tanulmányait a rangos Meidzsi Egyetemen folytatja, itt szerez diplomát irodalomból és

itt ismerkedik meg az (európai) modernizmussal is, ami később egész életművére

nagy hatással lesz. 1947-ben alapítják meg fiatal költőbarátaival – többek között

Ajukava Nobuóval – saját folyóiratukat, amit T. S. Eliot verse után

Arecsi

nek (

荒地

), vagyis

Átokföldjé

nek neveznek el. Első önálló kötete 1956-ban jelenik meg

Négyezer nap és éj (

四千の日と夜

) címmel, a háború utáni évtizedben íródott verseiből válogatva. Második kötete, az 1962-es

Szavak nélküli világ (

言葉のない世界

) megjelenésétől a 20. század második felének egyik legfontosabb japán költőjeként

tartják számon. Élete során huszonötnél több verseskötetet, két novelláskötetet,

számtalan esszét és tekintélyes mennyiségű fordítást publikált – egyebek mellett

Agatha Christie tucatnyi könyvét ültette át japánra. 1998-ban hunyt el, utolsó,

posztumusz kötete szintén ebben az évben jelent meg

A megtért utazó (

帰ってき

た旅人

) címmel.

Simon Márton fordításai