Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - P. Szabó Ernő: Bábuk, kristályszerkezetek (Deim Pál művészetéről)
100 zedeken át megőrzött. Volt ott egy szerényen bútorozott szoba is, s ott mindennap elkészített egy lapot tollal, diófapáccal, temperával. Újságpapírra dolgozott, Népszabadságra, szükségből, mert itthon felejtette a rajzpapírt. Különös dolog volt szembesülni a betűk, betűsorok vizuális hatásával, kompozíciót alakító erejével. Nyolc lap született így, a kilencedik már valódi rajzpapírra készült, később azonban azt ki is vette a sorozatból. Két angyal van rajta, onnan ered talán a későbbi „őrzők” alakja. Az ott szerzett élmények felszabadító hatással voltak rá, s a korábbi egy-két év törekvéseit elmélyítve kialakította máig jellegzetes stílusát. A szakrális motívumok, konstruktív képalkotó elemek, a sík két dimenziója mögött egyre mélyülő, új művészi-szellemi dimenziókat ígérő tér jelent meg a pályáján mérföldkövet jelentő sorozatban. A sorozat nyolc darabja azonban nemcsak Deim pályája felől tekintve kiemelkedő jelentőségű, de a kortárs magyar művészet egészét illetően is: a sorozat úgy ötvözi a Közép-Kelet európai kulturális örökség, a különböző etnikumok művészeti hagyományai kínálta gazdag motívumanyagot a konstruktív formanyelvvel, hogy a stilizált emberalak, fej, a kereszt, a sírkő motívuma mintegy a lét alapkérdéseire keres választ. Bár 1968-ban a prilepi kolostor látványa, hangulata ihlette a sorozatot, indirekt módon benne foglaltatnak a szentendrei architektúra formái, ritmusai is – ahogyan az éppen ekkoriban megszületett jellegzetes Deim-motívum, a bábu láttán a nézőben fölidéződik minden értelmetlenül elpusztult ember tragédiája, s a korszak egyik legnagyobb történelmi drámája, a levert cseh forradalom is. Deim művészetében az összetett térrendszerben szinte emblematikus erővel jelenik meg a bábu, a leegyszerűsített körvonallal ábrázolt emberi figura. A sorozat megszületése után két jelentős egyéni kiállítása is volt Szentendrén és Budapesten. Mondhatni, akkor vált igazán ismertté, elfogadottá. Az első kiállítást 1969- ben a Ferenczy Múzeumban Petényi Katalin rendezte, ezen a tárlaton a Deim munkásságát jellemző szinte minden alapmotívum megjelent: kiállította alugrafika-sorozatát, amelynek előzménye egy építészeti pályázat volt, ahol az a finom gesztusokon alapuló megoldás, amely a prilepi műveket jellemezte, nem érvényesült, így jelentek meg a nudli- formák, amelyek később műveinek állandó szereplői lettek. Ott volt a leegyszerűsített bábufigura, a raszterrendszer. Kiállította a Kolostor-sorozatot, a Csend-sorozat több lapját, szentendrei motívumokat. Ott volt a nagyméretű plasztikus kép, az Ember és ház , amely ma a Magyar Nemzeti Galéria raktárában van valahol, s ott volt a Menyasszony ikon című dombormű is. A körplasztikák akkoriban kezdtek megjelenni, a domborműtől egyenes út vezetett abba az irányba is. Pécsett a kisplasztikai biennálén éppen abban az évben első díjat nyert velük, s kapott rájuk elismerést a budapesti nemzetközi kisplasztikai biennálén is, 1978-ban. Munkái nemcsak nagy közgyűjteményekbe kerültek be, de a magángyűjteményekbe is. A jelentős gyűjtők érdeklődése a Deim-képek iránt 1974-es nagy műcsarnoki önálló kiállítása hatására élénkült meg. Kiállította ott a fehér plasztikákat, s bemutatta a Nagy vörös bábu t is, akkor még mint egy szárnyasoltár középső részét. Azután önállósultak a részek, az egyik szárny a Ludwig-gyűjteménybe került. Nem a budapestibe, mert az akkor még nem is létezett, Peter Ludwig egy-két évvel a kiállítás után vette meg. A kortárs magyar művészetnek idehaza akkor sem voltak igazán jó menedzserei: egy alkalommal például népes kísérettel érkezett Deim műtermébe a világhírű gyűjtő, de a festőnek csak az utolsó pillanatban szóltak a szervezők, nem is volt mit mutatnia neki. Akkoriban jelentek meg nála a magyar gyűjtők is. Kolozsváry Ernő mindenekelőtt, azután Vasilescu János és Rácz István, aki sajnos később felszámolta a Deim-részleget, Pogány Zsolt, akinek gyűjteményében kiemelt helyet foglal el a Deim-anyag. Később jött Vass László, Doszpod Béla, s jöttek a múzeumok, s az úgynevezett kétmilliós állami vásárlások, amelyek során közpon-
