Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Steinar Opstad: Vérkötelék, Gyászmise (Vajna Ádám fordításai)
88 Steinar Opstad Vérkötelék Ne feledd, hogy mi jöttmentek vagyunk, mondja apám, majd felsorolja a parasztok nevét, akiké a tanya volt, és én próbálom elképzelni, mi az a vérkötelék Egy fél élettel később felnézek a zacskó vérre, ami egy állványról lóg apám ágya mellett Kint a kórház körül esik a hó Sosem lesz a vörös ennél vörösebb, gondolom, és mi más lenne a vérkötelék, mint egy szomorú zsoltár, amire csak az öregek emlékeznek Apám kint hagyta a csizmát és az ásót mielőtt a folyosókon át belebegett a fehér lepedős ágyig, a fényes acéllábakig, amik úgy ragyogtak, mint egy vidéki templom orgonájának öreg sípjai Gyászmise A buszom minden nap a tömbház előtt megy el, ahol Jont holtan találták, de ez ma nem jut eszembe, és a templom melletti megállóban egy piszkos ostyát veszek észre az aszfalton, felveszem és zsebre teszem Aznap, amikor Jont megtalálták, annyit esett, hogy a vizet nem tudták elnyelni a lefolyók, a csatornafedelek felemelkedtek, a forgalom megállt, és egy kislány sárga viharkalapban összetévesztett az apjával, utánam futott, megfogta a kezem, de megijedt, amikor rájött, hogy más vagyok
