Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Nils-0ivind Haagensen: (07:25); (8:12) (Vajna Ádám fordításai)
87 (8:12) szinte nem is csinálunk mást mint hogy felébredünk felkelünk elfoglaljuk magunkat pl. leülünk a kanapéra gyere leülünk gyere felállunk és kicsit arrébb tesszük aztán leülünk megint aztán elkezd kint esni aztán úgy teszünk mintha az ágyunk papírlap lenne mi pedig két tubus olajfesték (ugyanaz a szín? nem más nem ugyanaz nem mégis) és bent is esne esne ránk az eső és lefolynánk az ágyról aztán dolgokat mondunk egymásnak amiket nem szabad elfelejtenünk aztán két léggömb vagyunk aztán elvágod a zsinórom aztán elvágom a zsinórod aztán emelkedünk a plafon felé aztán a plafonhoz tapadunk aztán finoman egymásnak ütközünk aztán ki kell lyukadnunk, hogy újra leszálljunk az elkenődött ágyra és a kanapéra amit nyugodtan visszarakhatunk, ha akarod nem olyan régen vettük de már sokkal régebben meg kellett volna vennünk Nils-Øivind Haagensen (1971, Ålesund) norvég költő, író, szerkesztő. Az irodalomtudomány mellett politika- és vallástudományt is tanult a Bergeni Egyetemen. 1998-ban debütált, azóta három regénye és számos verseskötete jelent meg, mára pedig a kortárs norvég líra egyik meghatározó alakjává vált. Verseiben gyakran a hétköznapok líraiságát kutatja, egyszerű nyelven, de a kliséket kerülve. A 2012-es God morgen og god natt (Jó reggelt és jó éjszakát ) című kötetét jelölték a legfontosabb skandináv könyves díjra, az Északi Tanács Irodalmi Díjára. A fentebbi két vers ebből a könyvből való. Vajna Ádám fordításai
