Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Orgoványi István: Kecskemét, 1956
173 adatot, aki azonban nem hajtotta végre a parancsot. Ezután Szentkirályi Frigyes alezredes irányításával felvonult a katonaság, és több sortűzzel feloszlatta a tüntetést. A tüntetők által megszerzett fegyverek azonban bizonyos ellenállást tettek lehetővé. Fegyveres csoportok alakultak, és a Czollner tér, az Erzsébetváros (cigányváros), a Budai kapu, a Talfája köz, a Rigó utca, a Don-kanyarnak nevezett rész és a vasútállomás közelében harcok robbantak ki. Kevés információ áll renedelkezésre a fegyveres felkelőkről, mintegy 50-60 fő vehetett részt ténylegesen a harcokban, vezetőik közé tartozott Szabó János, Belényesi Mihály, Nagy Lajos és nyilván mások is. Gyurkó Lajos a 3. hadtest csapatai által lefedett területen katonai diktatúrát vezetett be. Az óriási túlerőben lévő hadsereg Kecskeméten október 28-án, néhány helyen 29-én délelőttre számolta fel a szórványos ellenállást. Kalocsán, Kiskunhalason és Kiskunfélegyházán a helyőrségparancsnokok által bevezetett katonai diktatúrának sortüzekkel adtak nyomatékot, és csak Kiskunfélegyházán nem volt halálos áldozat. A forradalom alatt – beleértve a november 4-e utáni időszakot is – a megye 24 településén legalább 74 sortűzre vagy más jellegű fegyverhasználatra került sor a felkelőkkel, illetve a békés lakossággal szemben. Ezek közül 21 halálesettel, nyolc valamilyen sebesüléssel végződött, a többi nem követelt áldozatot. Ezekben a napokban dördült el a sortüzek túlnyomó többsége – október 26-án 18, október 27-én 21, október 28-án pedig 14 –, de sor került lövetésre a fegyverszünet kihirdetése után is. Ezek következtében – adataink szerint – 57 ember meghalt, 244 pedig megsebesült a megye területén. A legtöbb áldozat Kecskeméten és Tiszakécskén volt. Csak október 27-én 31-en haltak meg és 146-an sebesültek meg. További négy Bács-Kiskun megyei lakos a megyén kívül vesztette életét, hárman pedig megsebesültek. Az, hogy a katonaság vagy a rendőrség használta-e a fegyverét, elsősorban a települések párt- és tanácsi vezetőin múlott. Jól példázza ezt, hogy Kecskeméten még Gyurkó sem mert addig lövetni, amíg Daczó József határozottan megtiltotta. Az pedig, hogy a sortűznek volt-e áldozata, valószínűleg a tűzparancsot kiadó parancsnokon múlt. 28 Dallos Ferenc a katonai győzelmet azonnal politikai eredményekre igyekezett váltani. Október 28-án összehívta a megyei tanács vb rendkívüli ülését. Ezen gyülekezési tilalmat, 18 órától reggel 5 óráig pedig kijárási tilalmat rendelt el. 29 Megállapította, hogy Kecskeméten „ellenforradalmi gócot” akartak létrehozni, s azt hangoztatta, hogy ezért a karhatalom, a büntetés-végrehajtás, a rendőrség és a párt megyei vezetőit terheli felelősség. Hűtlennek nevezte az ügyészség és 28 Ugyanebben az időszakban a kommunista hatalom oldalán összesen kilencen haltak meg és tizenketten sebesültek meg a megyében. A felkelők fegyvereitől ténylegesen azonban csak két ember halt meg, további két ember népítélet áldozata lett. A budapesti harcokban további kilenc Bács- Kiskun megyei lakos halt meg, és egy sebesült meg a hatalom oldalán, ők többnyire katonák vagy államvédelmisek voltak. Ellentmondásos annak a két halottnak és három sebesültnek az esete, akiket katonai alakulataikkal a felkelők elleni harcra vezényeltek Budapestre, mégis szovjet fegyverektől estek el vagy sebesültek meg. Gondatlan fegyverhasználat miatt egy katona meghalt, négyen megsebesültek. Orgoványi István–Tóth Ágnes: Bács-Kiskun megye, 1956 . In: A vidék forradalma, 1956. I. kötet. Szerk.: Szakolczai Attila–Á. Varga László. 1956-os Intézet-BFL, Budapest, 2003. 44. o. 29 Népújság , 1956. október 28.
