Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Orgoványi István: Kecskemét, 1956
174 a rendőrség vezetőit is. 30 A megyei tanács végrehajtó bizottsága kiterjesztette a hatáskörét minden gazdasági szervre, köztük a minisztériumi vállalatokra is. Nem ismerte el a megalakult nemzeti és forradalmi bizottságokat. 31 A munkástanácsok elismerésének feltételéül a közös tulajdon megvédését, a helyes gazdálkodást és az állam iránti kötelezettségek teljesítését szabta. 32 Kecskeméten és BácsKiskun megyében ekkor úgy tűnt – mint ahogyan a megyei tanács vb október 28-i ülése is jelzi –, hogy a régi vezetésnek sikerült megőriznie hatalmát. A központi vezetés befolyása azonban erre az időre sok területen megszűnt, illetve olyan erők kerültek döntési helyzetbe, amelyek más irányban próbáltak kibontakozási lehetőséget találni. Nemcsak a megyei vezetés maradt felső irányítás nélkül, de az alsóbb szintű pártszervek is. A városi, járási, községi szervezetek csak telefonon tudták a kapcsolatot tartani, és sokszor csak a megyei sajtón keresztül kaptak eligazítást, utasítást és némi tájékoztatást. A győzelem azonban csak átmeneti volt. Dallos Ferenc és Gyurkó Lajos hamarosan két tűz közé került. Október 28-ára megtörtént az események átértékelése, Nagy Imre programja mellé állította a magyar pártvezetés többségét, elnyerte a szovjetek támogatását, sikerült magához ragadnia a kezdeményezést. Megjelent a kormány tűzszüneti felhívása, miközben a HM vezetése felelősségre vonta Gyurkó Lajost a polgári lakosság elleni kegyetlen fellépés miatt. Rövidesen pedig a légvédelem országos parancsnokságáról érkezett utasítás, hogy csak a honvédelmi miniszter engedélyével szállhatnak fel a repülőgépek Kecskemétről. 33 A forradalom eredményeként sorra alakultak az új, demokratikus szervezetek. Ez a folyamat a következő napokban felgyorsult, kiteljesedett, így a munkástanácsok, forradalmi bizottságok egyre jelentősebb nyomást tudtak kifejteni. Döntő jelentőségű volt, hogy a hadsereg felső irányítása Bács-Kiskunban is kikerült a katonai megoldást szorgalmazók kezéből. A hamarosan központi parancsra létrejövő forradalmi katonai tanácsok megalakulása Gyurkó Lajost is meghátrálásra késztette. A rákosista erők visszaszorulása és a forradalmi intézményrendszer mind teljesebb kiépülése arra kényszerítette a megye vezetőit, hogy utat engedjenek a politikai kibontakozásnak. Megpróbálták ugyan továbbra is kézben tartani, irányítani az eseményeket, a fontos pozíciókba saját híveiket állítani. Az új szervezetek ellenállásának köszönhetően ez azonban nem sikerült, a forradalom legfőbb támaszaivá a frissen megalakult forradalmi és nemzeti bizottságok, illetve a munkástanácsok váltak. Teljes kudarcba fulladt a párt korábbi kísérlete, hogy befolyása alá vonja ezeket a szervezeteket. Az üzemekben megszűntek az alapszervezetek, a pártaktívákat eltávolították, vagy jelentéktelen munkakörbe helyezték át. Ez a folyamat a következő napokban felgyorsult, a munkástanácsok, forradalmi bizottságok jelentős nyomást tudtak kifejteni a rákosista erőkre, amelyeknek a hadsereg vezetésének demokratizálódásával egyidejűleg elveszett a legfőbb támasza, amellyel a hatalmat eddig megtartották. Ez a két fejlemény, 30 MNL–BKML–XXIII.–1. b. 1/1957. 31 MNL–BKML–XXIII. 1. a. 1098/1957. 3. 32 Népújság , 1956. október 28. A megyei tanács telefon-összeköttetésben állt a Minisztertanáccsal. 33 Sólyom–Zele, 1957, 125. o.
