Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - „Hálás vagyok a sorsnak, hogy történészként levéltárban kezdhettem a pályámat” (Tóth Ágnes történésszel, az MNL Bács-Kiskun Megyei Levéltárának egykori igazgatójával beszélget Sági Norberta)
206 – Ezért nem Kecskemét története lett a kutatási témája? Azzal az első fonddal pedig elkezdődhetett volna ez a történet is. – Igen, jórészt ezért nem lett végül Kecskemét története. A későbbiek folyamán kisebb dolgokban mégis érintettem Kecskemét történetét. Például a polgármesteri anyagban találtam levelezést a frontról, amit közöltem 2 , illetve részben ebben az anyagban fedeztem föl azt, hogy milyen nagy mértékben érintette a várost, illetve a megyét a háború második felében a lengyel menekültek elhelyezése. Ebből is született egy tanulmányom. 3 – Az 56-os eseményekkel is foglalkozott, ha jól tudom. – Már jó egy évtizede voltam a levéltárban, amikor a 90-es évek elején, a Soros Alapítvány támogatásával és az 1956-os Intézet szervezésében megkezdődött az a kutatás, ami az 56-os vidéki események feltárására irányult. Akkor valóban fehér folt volt ez a terület. A történettudományban olyan kép élt, hogy vidéken nem történt semmi, illetve csak jóval a fővárosi események után. Ez a kép teljesen hamis volt, egyszerűen abból fakadt, hogy nem tudtuk, mi történt 1956-ban vidéken. Az elsődleges cél tehát az 1956-os vidéki események feltárása volt. Alakult egy kutatócsoport, amibe általában minden megyei levéltárból választottak, verbuváltak valakit, és megállapodtunk a feltárandó fondok körében, a feltárás módjában, a szempontokban. A legfontosabb iratokat fénymásoltuk, és ezek az 56-os Intézet dokumentációs gyűjteményébe is bekerültek. Bács-Kiskun megyében ekkor még nagyon sok iratanyag nem volt bent a levéltárban. Többek között a bírósági iratanyagok, amelyek társadalomtörténeti szempontból nagyon fontosak voltak a kutatás számára, mert például a megtorlás módozatait mutatták. A közigazgatásban keletkezett különböző jelentések éppúgy elengedhetetlenek az események feltárásában, de az összefüggések, a résztvevők társadalmi összetételének kutatásához a bírósági iratok is rendkívül fontosak. Nagyon készségesek voltak a bíróság részéről, és néhány hétre megkaphattuk ezeket az iratokat. Ezért szó szerint ruháskosárral hordtam át a megyei bírósági anyagokat, a peranyagokat a levéltárba egy munkatársam segítségével. Az első, évekig tartó nagy etap tehát az iratfeltárással telt. Utána az is nyilvánvaló volt, hogy valamit kezdeni kell ezzel a feltárt anyaggal, mert ha mi itt, a levéltárban nem dolgozzuk fel, akkor nem valószínű, hogy Budapestről mások hozzálátnak. Akkor került a levéltárba Orgoványi István és Pető Melinda, ővelük kezdtük el feldolgozni az általam feltárt anyagokat. Azt gondolom, hogy amikor alapkutatásokat végez az ember – mert azt megelőzően csak morzsák voltak a kecskeméti és Bács-Kiskun megyei eseményekre vonatkozóan –, először azt kell megtudni, hogy mi, mikor és hogyan történt, azaz egy kronológiát kell összeállítani. Több évig tartott a különböző irategyüttesek információinak ütköztetése, mire az 1956 Bács-Kiskun 2 Tóth Ágnes: Kelt valahol Oroszországban. Levelek a keleti frontról. = Kecskeméti Lapok 86. 1990. 51. 10. 3 Tóth Ágnes: Lengyel menekültek Bács-Kiskun megyében a II. világháború alatt. = Bács-Kiskun megye múltjából 12. Szerk. Iványosi-Szabó Tibor. Kecskemét. BKMÖL, 1993. 57–72.
