Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Sági Norberta: Új falvak születése Kecskemét határában
142 40 véka rozsot á 31 liter, összesen 1240 litert á 4,5 forint = 55 forint 80 kr 8 véka búzát = 248 liter á 5,5 frt = 13 frt 64 kr 12 klgr sót á 13 kr = 1 frt 56 kr készpénzt 36 frt, összesen 107 forintot, továbbá 1000 n.öl föld szabad használatát és lakást, hol 2 család is lakik egy szobában, s 5-6 család egy kis házban. Ennek ellenében a vállalat munkása megmunkál 4 hold szőlőt, a mellett szabad ember, aratás alatt kereshet annyi gabonát, mint a mennyit a korona uradalom conventioba ad, és még is kap 140 frt készpénzt, külön maga által használható házat, és 4 catastrális hold föld korlátlan használatát. A gödöllői uradalomban elcsapják a tisztek a cselédeket, amikor akarják, épen úgy mint az ország bármely más uradalmában. És ezen gazdasági cselédek viszonyába csak a cselédtörvények alkotta hatóságok szólhatnak bele, míg a vállalat munkásai ellen az elmozdítás tárgyában fel sem lehet lépni a vállalatnak Kecskemét város tanácsának engedélye nélkül. [...] a kecskeméti munkásnép máris zúgolódik, hogy ezeknek a telepeseknek jobb sorsuk van, mint az itteni munkásnak, zúgolódik, mert szerződésileg lett a telepből kizárva.” 23 A város a telepes családokat saját polgárainak tekintette, azok szükség esetén jogorvoslatért fordulhattak a városhoz. A telepes és a vállalat közötti szerződéses jogviszonyt munkabéri szerződésnek tekintették. A vállalat az általa felfogadott munkásokat lakással, készpénzzel, s illetményekkel díjazta évenként, éppen úgy, mint más munkásokat volt szokás fizetni. Ezen túl pedig azzal inspirálta őket, hogy azt a vagyont, melyet 30 évig munkálnak, tulajdonul kaphatják. 24 Szendrei Józsefnek a helvéciai telepesek kezdeti nehézségeit és életét bemutató, Koldusok paradicsoma című műve 25 kutatáson és interjúkon alapul. A balatoni telepeseket menekülőkként 26 mutatja be, akik a kecskeméti homokon nem elsősorban a megszokottól eltérő természeti adottságok, mint inkább Wéber Ede kizsákmányoló, kizsigerelő, rabszolgatartó módszerei miatt futamodtak meg, illetve kényszerültek a lázadásra. Hogy a telepesek emberfeletti munkát teljesítettek 27 , arról a korabeli lapok, köztük a Budapesti Hírlap is beszámolt. A telepesek megélhetése nagyon nehéz volt, a legnagyobb szegénységben éltek. A megélhetés könnyítésére igyekeztek napszámba járni. Mivel Wéber is megkövetelte a munkát, néhány család összefogott, 3-7 család dolgozott egy kalákában. Közülük mindig más ment napszámba, és közben a telepítés is haladt. A 19–20. század fordulójára a település lakossága már két csoportra oszlott: a kapásokra 23 MNL BKML XI. 606. 1. iratcsomó, tanácsi jegyzőkönyv, 1892. június. 24 MNL BKML XI. 606. 1. iratcsomó, tanácsi jegyzőkönyv, 1892. június. 25 Szendrei József 1961. 26 „Itt éhhalál vár ránk, semmi más. Én nem bánom, ha maga a pokol mélységes feneke is az a Kecskemét, akkor is elmegyek. Gyere Te is, sógor.” Szendrei József 1961: 20. 27 „A homok ugyan puha volt, könnyen merült benne az ásó, de sokszor nyolc-tíz méter magas, néha kéthárom holdat kitevő homokbuckákat kellett elplanírozni. A buckákat betalicskázták az úgynevezett völgyekbe, mélyedésekbe, mert Wéber megkövetelte, hogy mindenütt asztallap simaságú legyen a terep. [...] Emberfeletti munka volt az, amit a telepesek végeztek. Naponta csak 4–5 órát aludtak, mert hajnaltól késő estig tolták a talicskát.” Szendrei József 1961: 44.
