Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Sági Norberta: Új falvak születése Kecskemét határában
141 zései a telepesek megélhetésének és gazdálkodásának sikerét igyekeztek törvényileg biztosítani, és határoztak az új telepek községi szervezetéről is. Juhász Antal, aki a Duna–Tisza közi migrációt, a puszták parcellázását vizsgálta (Juhász Antal 2005, 2008), összehasonlítja az imént említett (dél-magyarországi) állami telepítéseket a puszták parcellázásával, s néhány alapvető különbségre hívja föl a figyelmet. Az állami telepítések azonos nagyságú telephelyeket mértek ki a telepes családoknak, míg a puszták árverésekor a vevők anyagi erejétől függött, hogy mekkora földet vásároltak. A homokpusztákon így – a telepes falvakkal ellentétben – kezdettől fogva különbségek voltak a földtulajdonosok vagyoni helyzete között. Különbség az is, hogy az állami telepítések során szabályos, négyzetes utcahálózatú falvak jöttek létre, míg a pusztákon elszórtan épültek fel a tanyák. Azonos viszont, hogy a birtokot mindkét esetben hosszú törlesztési időtartamú kölcsönnel, kedvező feltételekkel lehetett megvásárolni. 21 Mint fentebb láttuk, a homokterületek kiosztása a 19. század utolsó negyedében akkor öltött nagy méreteket, amikor Kecskemét a filoxéra pusztítását követően, immunis homoktalajának köszönhetően, a szőlőtelepítések célpontjává vált. A város vezetősége a város birtokaiból szinte minden évben parcellázott fel 2–5 holdas birtokokat, s ennek a föld- és gazdálkodáspolitikának köszönhetően a 19. század végén az itt lakó, jelentkező föld nélküli parasztok kedvezményes áron házhelyet és kisebb birtokot vásárolhattak. A parcellázások eredményeként a zsellérség feltörekvő elemei önálló egzisztencia alapját vethették meg, illetve állandó munkaalkalomhoz jutottak a szőlőkben. Ezen a vidéken a munkanélküliség nem volt jellemző, ellenkezőleg, a századvégi homokmegkötési, szőlőtelepítési munkákat éppen a munkáshiány miatt nem lehetett a kívánt ütemben végezni, s ez volt – a szóban forgó területek hasznosítása mellett – a munkásfalvak létrehozásának fő oka. Helvécia Helvécia magánkezdeményezésre jött létre. 1892. február végén a Kecskeméti Lapok a rövid hírek között közölte, hogy „A Wéber-féle társaság Balaton vidéki magyar ajkú telepítvényesei március 1-jén érkeznek városunkba” . 22 A város vezetősége és a vevőtársaság tulajdonosai által 1893-ban aláírt végleges szerződés kikötötte, hogy a vevőtársaság a 824 hold földbirtokra, melyet 8 holdas parcellákra osztottak fel, s felét szőlővel beültették, a Balaton környékéről és a Dunántúl filoxéra sújtotta településeiről munkáscsaládokat, illetve munkásokat köteles telepíteni. A minden családdal külön megkötött bérszerződés értelmében a lakás és a 8 hold föld 30 év hűséges szolgálat után a telepes tulajdonába ment át. „A korona uradalom cselédjei, a kiket a nagyméltóságú kir. Földmivelésügyi minisztérium fizet, egy évben 365 napon át szolgálják az uradalmat, és kapnak ezért: 21 Bővebben: Juhász Antal 2005: 303–304. A törvényi feltételeket, valamint a létrejött 16 telep részletes bemutatását lásd: Lovas Sándor 1908. 22 KL, XXV. évf, 9. szám, 1892. II. 26. A telepítésről lásd még: Hulej Endre – Ö.Kovács József é.n.
