Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Sági Norberta: Új falvak születése Kecskemét határában
140 Parcellázások és munkástelepítések Kecskeméten A város birtokpolitikájának alapelve volt „minél többnek juttatni a földből, hogy minél többen élhessenek belőle”. 16 Kecskemét földbirtok-politikájának alapja a városi birtok volt, melyet a város hosszú időn keresztül saját birtokban tartott, s amelyből szükség szerint parcellázott vagy adott el. Ez a kétféle birtokjuttatás határozta meg a kecskeméti mezőgazdaság fejlődését. A város részint az ún. csücskőföldek 17 eladásával biztosította a lakosság földtulajdonának növekedését. Az 1881–1899 közötti 20 évben a város határában több mint 880 holdat parcelláztak a maradványföldekből. Az 1881-ben parcellázandó homok árát a város közgyűlése holdanként 30–100 Ft-ban állapította meg. Cethal, Vágójárás és a Nyír homokjai iránt olyan nagy volt a kereslet, hogy az árveréseken a 410 Ft-os holdankénti árat is elérték. 18 1904-ben kezdte meg a város a monostori földek eladását, melyet 1906-ban folytattak. Itt összesen 66 db parcella, közel 400 hold került paraszti tulajdonba. Majd a város th. bizottságának közgyűlése, Kada Elek javaslatára, 1910-ben döntött arról, hogy Bugac-Monostoron faluszerű települést hoz létre. Az olcsó házhelyeket házatlan, vagyontalan szegényparasztok vették meg, akik itt akarták lábukat megvetni. 19 A 19. század végi elhúzódó agrárválság idején jellegzetes volt az általános (spontán) népmozgás és kivándorlás, melyet az elavult birtokszerkezet, a túlnépesedés, az elszegényedés, az országszerte jelentkező munkanélküliség okozott. A paraszttársadalomban óriási feszültség keletkezett: a földnélküliek száma emelkedett, és a kisbirtokosok alsóbb rétege is megélhetési gondokkal küzdött, ezáltal ők is a munkavállalók számát gyarapították. A felhalmozódott munkaerő nagy része a városok, az ipar felé áramlott, s többnyire végleg elszakadt eredeti, mezőgazdasági életmódjától. Mivel a városok munkaerő-szükséglete azonban nem növekedett olyan ütemben, mint a munkaerő gyarapodása, a megélhetést keresők bérmunkát vállaltak, illetve egy részük külföldre vándorolt. 20 A munkaerő-vándorlás, de különösen a kivándorlás, a 19. század végére súlyos társadalmi kérdéssé vált. A probléma egyik megoldási kísérlete a mezőgazdasági célú telepítés volt, melyet a kormány és a Földművelésügyi Minisztérium a fentebb már említett, 1894. évi állami telepítésekről szóló V. törvénycikk megalkotásával szabályozott. A cél a munka és föld nélküli lakosság földhöz juttatása volt, a törvény rendelke16 Balásfalvi Kiss Barnabás 1939: 55. 17 Változó nagyságú, (további) bérbeadásra alkalmatlannak ítélt maradványföldek, melyek például útnyitásokat, vasútépítéseket követően keletkeztek a határ különböző pontjain. Ezeket többnyire a szomszéd földbirtokosok kezdték el használni, illetve vásárolták meg a városi határrendezések során. Az ÚMTSZ szerint a csücskő egyik irányba elkeskenyedő, hegyes földdarab. Vö: ÚMTSZ 1: 932. 18 MNL BKML IV. 1908/e. 475. kötet. Vö: Bende László 1929: 16. 19 Mint Juhász Antal utal rá, itt olyan szegényparasztok jutottak földhöz, akik kis pénzükön a maguk gazdái igyekeztek lenni. Monostorfalva telepítéséről, az érkező pusztalakók származási helyéről lásd: Juhász Antal 2005: 270–277. 20 Rácz István 1980: 27–32.
