Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Péterné Fehér Mária: „Üdvözlégy Császárunk!” (Ferenc József két látogatása Kecskeméten)
110 Péterné Fehér Mária „Üdvözlégy Császárunk!” Ferenc József két látogatása Kecskeméten Ferenc József uralkodásának több mint fél évszázada alatt többször járt Magyarországon. Sőt, már azt megelőzően is. Legelőször 1843 szeptemberében két öccsével együtt öt napot töltött a Dunántúl egyes részein, majd 1846-ban egy vadászatra jött a Fertő tó vidékére, 1847 januárjában József nádor temetésén vett részt, ugyanezen év márciusában ott volt Pozsonyban az utolsó rendi országgyűlés megnyitásán. 17 éves koráig tehát nem sokat látott Magyarországból. 1848. december 2-án, az osztrák császári cím elnyerése mellett Magyarországnak is uralkodója lett, bár ekkor még nem koronázták magyar királlyá. Ettől kezdve megsokszorozódott magyarországi látogatásainak száma. Kecskeméten azonban mindössze kétszer járt, uralkodásának első évtizedében, 1852-ben és 1857-ben, mindkét alkalommal országos körútja során. Ez az időszak Magyarországon az önkényuralom, az abszolutizmus időszaka. Hogy milyen fogadtatásra lelt, és látogatásai milyen hatással voltak Kecskemétre, ezt mutatja be a tanulmány. Az 1852. évi látogatás Előzmények 1852 nyarán Kecskemét lakói különös izgalommal várták az ifjú császár, az alig 22 éves Ferenc József érkezését. A látogatás napján, jóval a vendégek megérkezése előtt, az utcákon tolongott a nép. A város lakóinak várakozó hangulatát – kicsit patetikusan – a szemtanú, Balla János (ekkor éppen megyehatósági írnok, később 40 éven át Kecskemét levéltárnoka) így örökítette meg: „… A magas Fejedelem megérkezése idejét megelőzőleg az utcákon özönlő nép arczain egy ismeretlen s minden eddig nem ismert örömérzetet felülmúló érzelem mutatkozott, s a kebleikben emelkedett azon vágy, hogy fejedelmük legmagasabb személye iránti érzelmüket kifejezhessék. ” 1 1 Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára (továbbiakban MNL BKML) XIV. 76 Balla János kecskeméti levéltárnok iratai 3. köt. 992–1002. p.
