Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Somogyvári Ágnes: Kecskemét korai történetének írói és a régészet
103 azonosított Alta ripával szemben a Duna bal partján a mai Harta, „Herta, vagyis Föld-vár” . Tizenkét évvel később, 1846-ban jelent meg Szokolay Hártó János „Szabadal mas Kecskemét városának történetirati ismertetése, azaz régibb kori és jelen állapotjának lehető hív előadása” címet viselő könyve. Szokolay Hártó Jánosról Hornyik Jánost idézem: „Asztalosmesterséget tanúlt; a rajztanban kevés elő menetelt tett, verselésre nagy hajlammal bírt. E munka 30 évi vajúdás után látta meg az árnyékvilágot. Szellemi és anyagi tekintetben oly mostoha körülmények között, mint Szokolai volt, – avatatlanul a szakmára, készületlenül a tárgyra, szükségben a kútfőkre nézve, – józan értelmű embernek történelmi munkát kezdenie nem szabad, írnia nem lehet.” A kortárs Hornyik ítélete nagyon kemény volt mind a szerzőről, mind a munkájáról. De ki is volt ez az ember? 1781-ben született Kecskeméten, családja a szegényebb, iparűző városi nemesek közé tartozott. A református kollégiumban tanult, az nem ismert, hogy tanulmányait mikor hagyta abba. 1815-ben Debrecenben, 1819- ben Bécsben folytatott festészeti tanulmányokat. 1853-ban halt meg. Kecskemét történetét bemutató verses munkájának első változata már 1815-ben elkészült. A várostól kért támogatást a megjelentetésre, de kérését, mivel a művet nem találták megfelelőnek, elutasították. Valószínű, hogy a verses munka egészében, a hozzá kapcsolódó jegyzetek ekkorra már részben készen voltak. Műve végül is 1846-ban Szilády Károly nyomdájában került kinyomtatásra. Művében Szokolay Hártó Kecskemét történetét ugyancsak a szarmatáktól és Partiscumtól indította, és mesélte el egészen saját koráig. Bevezetőjében, az Előleges észrevételekben megjegyzi, hogy alig van az ókori történetírók munkáiban Kecskemétre vonatkozó információ: „…a’ régibb időkből az őskorból pedig ha keresel e’ város dolgainak tudására vágyó ’s ezt szomjazó elmédnek csak néhány csepp vizet: az ős kor’ íróinak könyveiben e’ tekintetben csak némelly homályos, gyanításokra utaló ó kutakra bukkanhatsz.” A verses elbeszéléshez írt részletes jegyzeteiben hírt ad két régészeti lelet előkerüléséről is: „Mielőtt az e’ földre bejött Hunnusokról vagy Kunokról szóllanánk, megjegyezzük azt még e’ helyen, hogy az Alpár vagy Árpád-lakja körüli homokbuczkákban két nevezetes régiség találtatott, mellyek közűl mind egyik még a’ Metanaszta Jászok’ korára vitetik. Egyik azon vörös rézre metszett pecsét, melly mostan T. Vadassi Jankovics Miklós ur’ gyűjteményében helyet nyere, és a’ mellyre Arnó Jászvezér’ és neje Lifesztra’ neveik vannak kitetszően felvésetve, szép munkának kell lenni. Másik egy fejedelmi sírhely, mellyben bizonyos szegény ember arany koronát, lándzsát, nyilakat, ’sa’t. talált volna, de a’ melly régiségek mielőtt ahhoz értő által megvizsgáltathattak volna, mint mondatik, nagy kőrösi zsidók’ kezére jutottak.” Egy másik jegyzetében nála is feltűnik Harta és Földvár értelmezése, egy kicsit másként, mint Katonánál: „Egyébiránt már ma nem lehet teljes bizonyságra jőni, hogy ezen Herta mellyik lehetett, a’ mai Tiszaföldvár-e vagy talám a’ Kecskeméthez nyúgotra fekvő Harta helységgel határos régi sólti szőlős domb, vagy talám a’ Duna’ jobb partján magasra emelkedett Duna Földvár-e?” Hornyik János lesújtó véleményét az előzőekben már idéztük. Valószínű, hogy azt, amit mondott, nemcsak a felkészült, széles látókörű történettudós mondatta vele, hanem a Szokolay Hártó viselt dolgait ismerő aljegyző is, merthogy Hornyik akkor ezt a hivatalt viselte. Szokolay Hártót többször megvádol-
