Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Gömöri György: Petőfi Sándor emlékkönyvi bejegyzései tükrében
88 Burián Pál, Erdély „első antikváriusa” 57 ekkor már idősebb ember, 1811-ben még Budán, később Kolozsvárt gyűjt és árul könyveket. A császári hatóság őt is bebörtönzi 1849 után, 1860-ig él. A betegeskedő Petőfi alkalmi, de megbecsült vendége, aki hamarosan siet vissza Bemhez; aztán jön Mezőberény, és végül Segesvár. A fenti emlékkönyvi sor azt foglalja össze, hogy Petőfi Sándor úgy érzi, végre Lord Byronhoz hasonlóan, versben és tettben egyaránt kifejezheti szabadságimádatát – s ha kell, feláldozhatja életét valamiért, amiben mindeddig hitt. Az életmű bizonyos értelemben kiteljesedik: valóban, ha nem esik el Segesvárnál, csak rosszabb lehetőségek maradnak nyitva a költő számára: emigráció vagy osztrák börtön. Vajon elkísérte volna Bemet Aleppóba, ha életben marad? Hány év Kufstein kellett volna ahhoz, hogy levezekelje „bűneit”? Így viszont alakja körül olyan legenda szövődött, ami még ma, több mint másfél évszázaddal később is él, néha elhomályosítva az életmű nem mindennapi, gazdag költői értékeit. 57 Jakó Zsigmond, „Burián Pál, Erdély első antikváriusa”, R. Várkonyi Ágnes emlékkönyv , Budapest, 1998, 523–535.
