Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Hernády Judit: Koháry István lírai meditációi az emberi élet végéről
66 Koháry István mind Nagyszombatban, mind Bécsben jezsuita oktatási intézményben végezte tanulmányait. 7 A jezsuita iskolákban a tananyag részét képezte az emblémakészítés módszereinek elsajátítása. 8 Koháry tanulókori leveleiben említést is tett saját műveiről, terjedelmes magyarázatot fűzve hozzájuk. 9 Később is, egészen élete végéig, fontosnak tartotta e képalkotási módszer felhasználását saját lelki épülése szempontjából. Ezért lakóhelyeinek falain több, valószínűleg saját maga által tervezett, emblémajellegű festményt helyezett el. 10 Kép és szöveg egymást támogató kapcsolata így a költő mindennapi életében is realizálódott, ami bizonyára komoly segítséget nyújtott egyéni meditatív praxisa elmélyítésében. Az Elvénült embernek búsuló gondolati vagy hogy inkáb életének végérűl elmélkedési kötet egyike az 1720-as évek környékén, a pozsonyi Royer-nyomdában megjelent kiadványoknak. 11 Két, kisebb eltérést mutató nyomtatványa ismert; mindkét példány hely, név és év megjelölése nélkül látott napvilágot, a kötetcím két különböző értékű kronosztichont tartalmaz. Érdemes röviden számba venni az eredeti nyomtatvány tipográfiai jellemzőit, ugyanis ezek határozottan arra mutatnak, hogy a külön lenyomatként megjelent vékony füzet lírai darabjai egy összefüggő versciklust képeznek. Láttuk, hogy Koháry számára fontos volt az irodalmi alkotással szorosan összefüggő „képíratás”. Ezt példázza a vizsgált mű is: az előzéklapon és az utolsó vers fölött egy-egy grafikus ábrázolás, egy vanitaskompozíció és egy memento mori látható. 12 Mivel a nyomtatvány lapjain se oldalszámok, se verscímek nem szerepelnek, az egyes összetevőket csak tipográfiai elemek különítik el egymástól. 13 Az első metszet tehát – egy rövid kísérő versszöveggel – a címlap előtt áll. Erre következik a két tagra osztott kötetcím, amelyek közé egy nyomdadísz ékelődik. A kegyes olvasóhoz címzett, kurzívval szedett, négystrófás költemény formailag világosan elkülönül a rákövetkező, fő szövegnek tekinthető darabtól. Ennek a hosszabb, tizenöt versszakos, cím nélküli szövegnek a végén egy újabb nyomdadísz áll, majd ezt követi a memento mori ábrázolás, és egy ehhez szorosan kapcsolódó háromstrófányi terjedelmű, ugyancsak cím nélküli záróvers. A kor szimbólumkedvelő alkotásmódjának megfelelően a két képen megjelenített tárgyak mind jelképeznek valamit. A koponya – mindkét kompozíció leghangsúlyosabb, központi eleme – az emberi halandóság klasszikus szimbóluma volt, a barokk idején szinte már kegytárgy, a többi elem az idő (homokóra) és az élet egyes aspektusainak (fogyó gyertya, kettétört kard, lekaszált gabona) mulan7 Lőkös István, „Üdő mulatás közben szerzett versek”: Koháry István költészetéről = Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686–1699) , szerk. Bodó Sándor, Szabó Jolán, Eger, Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1989, 270–271. 8 Knapp , i. m., 69–85. 9 Thaly Kálmán, Koháry István tanulókori leveleiből = Századok, 1876, 392–393. 10 Thaly Kálmán, Koháry-műemlékek a szent-antali kastélyban = Századok, 1871, 56–61. 11 Régi magyar költők tára, XVII. század, 16 (a továbbiakban: RMKT XVII, 16. ) , s. a. r. Komlovszki Tibor, S. Sárdi Margit, Budapest, Balassi Kiadó, 2000, 604. 12 RMKT XVII, 16., 625–626. 13 A kegyes olvasóhoz vers kivételével, de ez kevéssé tekinthető valódi, jellegadó címnek.
