Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Hetedfél évszázad
47 igen szerencsétlen stratégiát folytattak, hanem gyakorta a háborút a sokat szenvedő lakosság kirablásával meggazdagodásuk forrásának tekintették. Előlük – miként a tatárok elől – Kecskemét gazdái megtakarított pénzük nagyobb részét a templomban rejtették el, ahonnan viszont Rensingh hadbiztos azt a szó szoros értelmében elkobozta. Ez a minden szempontból keserves másfél-két évtized azonban így is sokkal gyümölcsözőbb lett, mint a sokkal több kárt és szenvedést eredményező előző másfél évszázad. Ezt érzékelteti az is, hogy m ég javában folyt a háború, amikor a lakosság termelőkapacitását már folyamatosan képes volt javítani. Termékeit valós piacon, valós értékében tudta cserélni, vásáraira pedig Pozsonytól Erdélyig és Rimaszombattól Baranyáig terjedő térségből tőzsérek, kereskedők és iparosok sora hozta állatait és ipari termékeit. Ez azt jelzi, hogy a hódítók kiűzése után az egységes piac szinte éveken belül kezdett kiépülni, a megélénkülő gazdálkodás eredményeként a város tanácsa pedig képes volt olyan összeget előteremteni, amely révén megszerezte Szentlőrinc pusztát gazdái számára. Azonban a bécsi adminisztráció szűklátókörűsége és a magyar nemesség önző ragaszkodása régi rendi kiváltságaihoz előbb az országgyűlésben súlyos politikai ütközéseket, majd egy újabb, az egész országra kiterjedő kíméletlen háborút eredményezett. Vitathatatlan, hogy a Rákóczi-szabadságharc alapvető célkitűzése, a magyar állam függetlenségének a perszonálunión belüli megteremtése, a magyarság közjogi szerepének a visszaállítása, az önálló nemzeti lét ünk és az önálló nemzeti fejlődés ünk lehetőségének a biztosítása volt. Kecskemét a kezdeti és váratlan katonai sikerekhez katonákkal, pénzzel és terményekkel egyaránt hozzájárult. Ezen átmeneti eredmények ellenére 1706-tól nyilvánvalóvá vált, hogy értelmetlen a pusztító háború folytatása. Sajnos a meginduló tárgyalásokon a bécsi küldöttség a merev magyarellenességet, a kuruc tábornoki kar pedig a királyi hatalom számára elfogadhatatlan álláspontot – Rákóczi erdélyi fejedelemségének megtartása – képviselt. A felek kölcsönös bizalmatlansága, majd rosszhiszeműsége a háború folytatás át eredményezte. Ez Kecskemét számára a rendkívüli csapások sorozatát hozta. A következő évek nemcsak a város jelentős részének a felperzselését, háromszori kiürítését, és 1707 tavaszán pedig a kegyetlen rác pusztítást eredményezték, hanem rendkívül súlyos anyagi terhet, sok-sok fuvarozást, katonák ezreinek ismételt beszállásolását és ellátását is magukkal hozták. Ezek a terhek a lakosság nagyobb részét korábban sosem látott tartós éhínségbe taszították, a jobb módúakn ál pedig tartalékainak teljes felélését eredményezt ék . Az 1711-ben megkötött szatmári béke a nemesség számára legalább több fontos előjog ának hosszú időre történő megőrzését biztosította . A mezővárosok és a falvak lakossága számára viszont földesuraikkal szemben – a szertelen áldozatok fejében – több évtizedre még a korábbiaknál is nagyobb kiszolgáltatottságot eredményezett. Ismételten hangsúlyoznom kell, hogy a Bécs ellen (1683) induló török támadás és a szatmári béke közötti csaknem három évtized nemcsak a katonai szolgáltatások, a rablások és zsarolások özönét, hanem a város értékeinek szertelen pusztulását is eredményezte. Közben két súlyos pestisjárványt és több természeti csapást – sáskajárásokat, szárazságot, állatjárványokat – is el kellett
