Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Hetedfél évszázad
48 szenvednie a lakosságnak. Több mint figyelemre méltó, hogy Kecskemét és széles vezetőrétege mégsem süllyedt letargikus állapotba. Az igaz, hogy csaknem másfél évtized kellett ahhoz, hogy a szabadságharc előtti lélekszámát, gazdasági hatékonyságát visszaszerezze, de még ebben a lábadozó szakaszban is meg tudta őrizni tartását. Legnagyobb földesura ismét megkísérelte, hogy a város sok évszázados jogait megnyirbálja. Hosszas és sok anyagi áldozattal járó küzdelem után csak 1718-ban volt hajlandó az uralkodó kegyeit is élvező és országos főméltóságot elérő Koháry István , hogy lemond jogtalan követeléseinek nagyobb részéről. Minden bizonnyal ennek is volt köszönhető, hogy ettől kezdve a magisztrátus és a város elsődleges célja a földesuraitól való megváltakozás, a szabad királyi státus megszerzése lett. A tanács az 1724 utáni évtizedekben kisebb földesuraitól rendkívül súlyos váltságdíjak árán sorra meg is szabadult. A leghatalmasabb, a Koháry-Coburg família viszont olyan rendkívüli árat, feltételt szabott, hogy csak 1834-ben, és akkor is csak rendkívül nagy kölcsönök felvételével tudta ezt a város teljesíteni, amelynek törlesztése aztán csaknem fél évszázadra lebénította gazdasági erejét, és még így sem sikerült a polgári átalakulásig a nagy cél elérése. Visszatérő szokás, hogy a magyar történelmen belül a XVIII. századot leértékelik, elmarasztalják. Egyesek a szabadság hiányát, mások a „félgyarmati létet” emlegetik, ezzel sok jogos kérdést lefedve és elkenve. Ezekkel egyrészt indokolni lehetett minden gazdasági, társadalmi lemaradást, főként pedig el lehetett terelni a figyelmet a magyar rendek zsákutcás törekvéseinek következményeiről. Kétségtelen, hogy Kecskemét sorsát is alapvetően meghatározta a rendi kiváltságok továbbélése. Ennek elismerése ellenére látnunk kell, hogy ebben a másfél évszázadban – a korábbiakhoz képest – csaknem minden téren rendkívüli eredményeket ért el a város és az ország. A szántóföldi növénytermesztésen belül a termékek mennyisége a lakosság számának bővülés év el arányosan nőtt . A gabonatermesztés terén pedig az árutermelés mind meghatározóbb lett. A reformkorban már Bozó Jánoshoz hasonlóan tucatnyi gazda volt, aki nyolc-tíz tonna gabonát termelt eladásra. Az istállózó állattartás és a lovak energiájának fokozottabb igénybevétele a takarmánytermesztés méreteit növelte erőteljesen. Az igazán komoly változásokat azonban részben az új növényi kultúrák elterjedése, részben pedig – a javuló közbiztonság hatására – egy új gazdálkodási szervezet, a tanyarendszer fokozatos kialakulása jelentette. Ez tette lehetővé a belterjesebb gazdálkodást a szántóföldi növénytermesztésben, mivel segítette, hogy a kapásnövények egyre meghatározóbb á váljanak . Egyben lehetővé tette a tanya körüli kisállattartás széles körű elterjedését. A század második felében a kukorica termesztése fokozatosan elterjedt, és a reformkorra már igazán tömegessé vált. Erre épült mind a paraszti háztartásban, mind pedig az árutermelésben egyre meghatározóbbá váló sertés- és baromfitenyésztés . Hasonló karriert futott be a burgonyatermesztés is, amely a tömegélelmezés terén nyújtott rendkívüli segítséget , és vált a magyar konyha pótolhatatlan alapanyagává. Az ipari növények közül a dohánytermesztés lett ezen a vidéken egyre jelentősebb haszon forrásává. A len és a kender termesztése bár számottevően bővült, nem eredményezett a gazdáknak hasonló jövedelmet.
