Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Hetedfél évszázad
43 szemben nem érződött fenntartás, főként nem kirekesztés. Így a cívis társadalom egyik legfőbb jellemzőjeként azt emelhetem ki, hogy mindvégig meglepően nyitott maradt, és az egyes társadalmi-vagyoni csoportok , rétegek között sem alakult ki elzárkózás. Tekintettel arra, hogy a választott tisztségek egy éven át történő ellátásáért semmiféle fizetség nem járt, csak az adózástól és a robotszolgáltatástól mentesült az illető, a megválasztás során érthetően a gazdagabb, a termelőmunkára közvetlenül tartósan nem k ényszerülő személyek jöhettek számításba. Ezért t öbb mint figyelemre méltó, hogy az esküdtek és az alacsonyabb tisztséget viselők hatvan százalékban nem voltak kimondottan gazdagok. Az viszont kétségtelen, hogy a főbírók többsége a gazdag famíliákból került ki. 1662 és 1700 között – ettől kezdve ellenőrizhető pontosan – 25 személy töltötte be ezt a tisztséget. Közepes birtokosnak volt mondható közülük 11 fő, és egyértelműen kisbirtokos volt Csertő János, aki korábban a szappanos céh mestere volt. Tehát főbíróknak csak alig több mint felét tették ki a gazdagok. A hatalomnak egy-egy famíliában történő megőrzését gátolta, hogy főbírónak ismételten csak hat-nyolc év után választották meg ugyanazt a személyt, és ritka kivételnek számított, hogy valakit háromszor is méltónak találtak erre. Ez a nagyon vázlatos ismertetés sem hagy kétséget afelől, hogy a hódoltság legnépesebb mezővárosának társadalma minden tekintetben erőteljesen eltért a falvakétól. Bár az értékteremtés nagy hányada a mezőgazdaság valamely ágához kötődött, a népesség mind szélesebb csoportjai vettek részt az árutermelésben és az árucsere valamely formájában. A lakosság számottevő része a hódoltság egész é ben bérmunkából élt. A polgárosodott réteg pedig a hódoltság második felében egyre meghatározóbbá vált. Ha nem is egyezett meg minden téren Debrecen társadalmával, mivel a legmarkánsabb vonások hasonlók vagy azonosak voltak, nem indokolatlan vele kapcsolatosan is a cívis jelző használata. A kora újkor legszélesebb körben ható eszmei áramlata kétségtelenül a reformáció lett. Ez Kecskeméten 1548 táján kezdett terjedni. Az viszont kétségtelen, hogy 1564-re olyan jelentőssé vált, hogy a súrlódások elkerülése végett a két felekezet Végh Mihály főbíró házában egyezséget kötött. Jól tudjuk, hogy a történelem során a legelső törvényt , amely a felekezetek közötti békét garantálta 450 évvel ezelőtt, 1568-ban egy magyar országgyűlés hozta meg Tordán, amelyre joggal lehetünk büszkék. A városunkban létrejött egyezmény azonban ezt is négy évvel megelőzte. Ez nemcsak a templom közös használatát és a két felekezet közötti békét, egyenlőséget rögzítette, hanem a közösség életének kereteit több évszázadra megszabta. Bár itt a protestánsok csak a lakosság harmadát alkották, a város irányításában zavartalanul működött az alternáció. Ennek értelmében az évenkénti főbíró megválasztása előtt, ha katolikus volt a főbíró, a katolikusok jelöltek meg három protestáns személyt, akik közül a népgyűlés megválaszthatta a város újabb első emberét. A következő évben e célra a protestánsok jelöltek három személyt a katolikusok közül. Kellően hangsúlyoznom kell, hogy ez a gyakorlat, ez a váltakozás nem néhány évre szólt, hisz kisebb módosítással a második világháborúig érvényben maradt! Ez a szokás azzal is járt, hogy itt a tanács mindkét egyház vezetőit távol tartotta a közügyek irányításától. Ha viszont bármilyen támogatást adott nekik, mindkét félnek egyformán mért, és híveik között
