Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Hetedfél évszázad
34 A török által sújtott területek és az ettől megmenekült részek gazdasági fejlődésében talán még nagyobb eltérések jelentkeztek. A nagy földrajzi felfedezések nyomán kibontakozódó sokirányú fejlődés nemcsak a mezőgazdaságot gyarapította, hanem szükségszerűen kihatott a termelés és az árucsere minden területére. Ennek nyomán sorra épültek ki a nemzeti piacok, a nemzetállamok, és vált általánossá a pénzgazdálkodás. Ezzel szemben nálunk három részre szakadt az egységes állam, nem jöhetett létre egységes piac. Az ország egykor legnépesebb déli és középső részét nemcsak porig rombolták, elnéptelenítették, hanem egy jóval kezdetlegesebb katonai és gazdasági rendszer blokkolta évszázadokra a helyreállítás lehetőségeit is. Ezúttal is csak néhány tény felidézésével tudom megmozgatni a képzelőerőt. Elfogadható mennyiségű írott emlékünk ugyanis csak 1662-től van. A következő évtizedekb ől Kecskeméten közel hetven féle pénz és pénznév előfordul ását tud- tam kigyűjteni . Ezek között voltak török, magyar, osztrák, német, lengyel, velencei, francia, holland stb. valuták és a váltópénzek sora. Ha ehhez hozzávesszük a számottevő inflációt, elképzelhetjük, milyen visszaélésekre adott lehetőséget a hatalom és a kereskedők számára már csak ez az egyetlen adottság is. Ha felidézzük a közbiztonság gyengeségét, és annak gyakorta teljes hiányát, sejthetjük, milyen akadályok gördültek az áruk cseréje és a személyek mozgása elé. Ezeken túlmenően leszögezhetjük, hogy a hódítók országunk gazdasági fejlődésében érdemi felhajtóerőt sosem játszottak. Csupán néhány gyümölccsel és néhány ipari termékkel bővítették az itteni lakosság ismeretét. E vidék állattartás á n belül említhető változás nem történt. A sok évszázados rideg állattartás változatlan formában merevedett meg. Istállókban csak a ház körüli jószágok egy részét tartották. A növénytermesztésen belül kétségtelenül észlelhető mind az eszközök, mind pedig a termelési eljárások és a feldolgozás terén számottevő változás. De ezeket az ismereteket a királyi országrészből és a nyugati országokból szerezték, nem pedig a hódítóktól. Kecskemét lakossága ezekben az évtizedekben a rendkívüli hátrányok sorát szenvedte el. Mégis fennmaradt, lélekszámában – jórészt sok-sok településünk tragédiájának eredményeként – kétségtelenül gyarapodott is, esetenként pedig egy jelentős társadalmi réteg gazdasági felhalmozására is lehetőség nyílt. Ennek több oka is volt, de ezek között az oszmán hatalom pozitív hozzájárulását hiába keresnénk. Ezeket a tényeket azért kellett sorra vennem, mivel Kecskemét, a legnépesebb hódoltsági mezőváros életét döntően meghatározták. Közismert, hogy az alföldi mezővárosok lakosai elsődlegesen az elnéptelenedett hatalmas pusztaságokon folytatott rideg állattartással szerezték pénzbevételeiket. A kecskeméti gazdák saját birtokaikon kívül Vacstól Pusztaszerig és Tatárszentgyörgytől Alpárig terjedő országrésznyi területeken előbb hat-nyolc, majd a korszak végén húsz-huszonöt pusztát béreltek. A rendkívül alacsony bérleti díj, a nagyon olcsó munkaerő tette lehetővé, hogy még számottevő veszteségek árán is bizonyos haszonnal járjon az állattartás. A térségben felnevelt szarvasmarhákra és lovakra a hód ítók azonban nem mint lehetséges árukra, hanem mint adóalapokra, leendő ajándékokra és zsákmányokra tekintettek. Ehhez is csak egyetlen példa: az egyes mohamedán és keresztény ünnepek alkalmával milyen
