Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Hetedfél évszázad
32 Sajtot 12. Vajat 12 pintet. 4 szál daru tollat, egy téhely kö[önséges] kést. Az Úr fiának 10 tallért, egy rókabőrt, egy sajtot, egy pár kést. Az Úr inasainak Tallér 14, 3 rókabőrt, 6 sajtot, 6 pár kést. Tihajának Gzáfernek tallér 8, két pár kést, két sajtot, egy rókabőrt. Hasznadarjának tallér 10, egy pár kést, egy sajtot, egy rókabőrt. Tyatónak [török deák] tallér 12, két róka bőrt, egy pár kést, két sajtot. Két kávéfőző inasnak egy-egy tallért, egy-egy pár kést. Teke Tatárnak egy pár kést. Egri Huszeinnak egy pár kést. Memhet óda Bassának, Murtezán öccsének öt pár kést, fél tallért. Három holnapi ajándékba az úrnak tallér 12. Subbasáknak tallér 10. Item subbasáknak magoknak tallér 48, rókabőrt 12, sajtot 12, vajat 12 pintet, 4 szál daru toll, 12 pár kést. A gyalog Agának 5 pár kést gyöngyházast, magánosan valót négyet, 4 szál daru toll, 4 sajtot. Ali Iszpahiának róka bőrt 1, egy pár kést, harmadfél pint vajat.” Alig hihető, de Budán bármely komolyabb ügy intézése során csaknem hasonló ajándéközönt kellett szétosztani, hogy a város küldöttje legalább az ügy intézője elé kerülhessen. Ha a működő hivatal, a budai pasa embereinek rutinszerű látogatása ilyen kiadásokkal járt, ezek ismeretében jobban el tudjuk képzelni, mit jelentett a város lakossága számára pl. 1672-ben egy vásár megrendezése. „Annak megtudása, Sz. Katalin napkor mely várbeli török volt városunkban: Baja, Szabadka, Szeged, Janko [Jankovác, Jánoshalma], Pecsih [Pécs], Pargy (sic!), Tona [Tolna], Földvár, Fejérvár, Buda, Pest, Hatvan, Eger, Heves, Szolnok, Várad, Csongorád, Sárköz, Kalocsa, Adony, Ercs, Pentelye, Vacs, Szekszárd.” Ez a feljegyzés a velük kapcsolatos kiadásokra nem utal. Hogy egy-egy katonai egység megjelenése mit jelenthetett a tanács számára, azt egy-két évvel későbbi feljegyzés alapján elgondolhatjuk: „Patai András uram főbíróságában Szent Katalin napi sokadalomhoz az nazur embere Memhet aga és Amhet basa szubasái nálunk lévén, tizenhárom napok alatt mennyi nyavalyában forgottunk az idő alatt, mennyit költöttünk reájok, vajat, mézet, abrakot, húst, akárki megtekintheti [a feljegyzésekben], és mellette mennyi embereket búsított, kilenc [egy olvashatatlan szó] esküdt ellen, pénzt mennyit szödött, rabokat elvitt, Isten tudná megmondani. Az kit ezután Isten ezen házhoz [a városházához főbíróként ] parancsol, megtudhatja, miben legyen az város pásztorsága.” Egyébként Kecskemét évenként három v ásárt tartott, és nem a Katalin-napin volt általában legnagyobb a felhozatal. Érthető, hogy ezek hatására a tanács néhány évvel később – a b écs i udvar engedélyével – évtizedekre felfüggesztett e vásárainak megtartását. A még mindig békésnek mondható évek igazi megpróbáltatásai azonban csak az évtized második felében , a kuruc mozgalom kibontakozásakor tetőztek, amikor 800, majd 1100 fős francia hadak is ellepték a várost. A hasonló események sorát László deák, a város későbbi fő jegyzője – napra pontos keltezéssel ellátva – kezdetleges strófákba szedte és összegezte. A feljegyzéseket nem művészi, hanem forrásértékük miatt tartjuk számon. A pesti törökök „Az város disznaját konyhára metélik, / Az vásárbírót is talán annak vélik, / Jobb fülét elvágá…” az egyik katona. Biztosan nem kizárólag Kakulya János kisbíró volt az, akinek „Egy darab som pálczát hátára tevének…”. Éppen ezért nem lehetett véletlen, hogy a hasonló „vendégek” megjelenésekor „Az egész Bíráknak változik a színe / Hányván zöld karikát mindnek szeme fénye.”.
