Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Gyáni Gábor: Helytörténet és országtörténet: kapcsolatuk alakulása
16 mikroszkopikus megfigyelés révén – „addig figyelembe nem vett tényezőket képes feltárni”, bár továbbra is az általános összefüggéseket igyekszik felderíteni. A mikrotörténészek megingathatatlan meggyőződése szerint a mikro- és a makrojelenségek egymáshoz fűződő viszonyát semmiképp sem az alá- és fölérendeltség szabja meg tehát: „egyik léptéknek sincs kiváltságos helyzete. A makrojelenségek nem kevésbé, a mikrojelenségek nem jobban valóságosak (vagy fordítva): nincs közöttük hierarchia. A különböző léptékű reprezentációk nem a mögöttük rejlő valóság kivetítései.” 46 Az általánosíthatóságot, az egyedi (a mikro) tágabban vett érvényességét ilyenformán a kumulativitás nem önmagában garantálja, a totalitást nem lehet ugyanis sem összeadással, sem megsokszorozással megismerni. A történész, és a többi társadalomtudós szintén, mindig egy adott léptékben ismer rá a társadalmi működés általános elvére: az eltérő léptékekben rögzített különféle érvényességek ugyanakkor nem hatálytalanítják, és nem írják felül egymást. Következésképpen: „Egy szintézist írni az egyedi, már létező tanulmányokhoz képest azt jelenti, hogy megváltoztatjuk a léptéket, vagyis a tárgyat és a problematikát.” 47 Ez a belátás a centrális nézőpont feladását követeli meg, hogy annak helyébe a marginális (a mikroszintű) nézőpontok párhuzamosságát, és akár azok együttes tekintetbevételét lehessen léptetni. A mikro és a makro értelemszerűen nem alternatívái többé egymásnak abban a megszokott értelemben, hogy a történeti valóság külön mikro- és külön makrováltozatát képviselnék. „Mindkettő »igaz«, […] de egyikük sem jár teljességgel kielégítő eredménnyel” , ez is, az is teremti a valóságot. A történetíróra pedig az a feladat hárul ebben a helyzetben, hogy állapítsa meg egymáshoz való illeszkedésüket. „A mikrotársadalmi tapasztalat kihívása – ha úgy tetszik, kísérleti jelleggel ennek az útnak a választása – abban áll, hogy a legelemibb tapasztalat (a kisebb csoporté, sőt akár az egyéné) a leginkább megvilágító erejű, mert ez a legösszetettebb, s ez tagolódik bele a különböző kontextusok legszélesebb körébe.” 48 Végszó Igen messzire jutottunk áttekintésünk végére érve a városbiográfiában (a falumonográfiában) megvalósuló helytörténetírás valamikori gyakorlatától. Nem abszolutizálnánk azonban ezeket az utóbb taglalt történetírói törekvéseket sem, amelyek kezdik felszámolni a hagyományos helytörténetet. Mindenképpen érdemes azonban latolgatni egy ilyen helyi történet művelhetőségét. Ráadásul 46 Bernard Lepetit: Építészet, földrajz, történelem. In: Czoch Gábor–Sonkoly Gábor, szerk.: Társadalomtörténet másképp . A francia társadalomtörténet új útjai a kilencvenes években. Csokonai, Debrecen, é. n. 49. 47 Uo. 50. 48 Jacques Revel: A mikroszintű vizsgálat és a társadalmi jelenségek konstruálása . In: Czoch Gábor – Sonkoly Gábor, szerk.: i. m. 65.
