Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Gyáni Gábor: Helytörténet és országtörténet: kapcsolatuk alakulása
5 zeti történetet és a helytörténetet. A helytörténetírást egyébként pozitív módon megítélő Vörös Károly, aki az 1970-es és 1980-as években a helytörténetírás szuperlektoraként minisztériumi felhatalmazással gyakorolta a hazai helytörténetírás felett a szakmai felügyeletet, így adott hangot ezen közkeletű elképzelésnek. A helytörténetírást a makro- vagy országos történettől megkülönbözteti, hogy egyfajta munkamegosztás eredményeként az országos történet fogalmi rendjével egyeztetendő (neki megfeleltetendő) mikroszintű (de nem mikrotörténeti!) tudással szolgál. Ebből ered a helytörténetírás megannyi specifikuma. „A helytörténeti kutatás az országos szinten végzett történészmunkával szemben három nagy előnyt kínál a vállalkozónak. Azt, hogy természetes, jól körülhatárolt, szerves, de kisebb közösséget vizsgálhat. […] Ebből következik a munka második előnye: a szerves közeget a legkomplexebb módon megközelíteni […] a teljesség lehetőségével. Végül harmadik lehetőségként a szerves közösség komplex megközelítése igen mély analízist tesz lehetővé, […] amely az országos méretekben kutató történész számára soha nem lesz megoldható.” 9 Tévedés ne essék: Vörös szerint a helytörténetírás a történeti tudásnak nem alacsonyabb rendű formája, különösen, ha jól és szakszerűen művelik, mivel „az általános törvényszerűségek helyi érvényesülésének feltárásához” járul hozzá a maga módján. Amikor azonban Vörös tisztázni próbálja, hogy miben rejlik a helytörténetírás ezen becses hozadéka, akkor meglehetősen homályosan fogalmaz. „A helytörténetírás feladatának nem az országos történet kategóriáinak egyszerű és mechanikus alkalmazását tartjuk egy kisközösség életére, hanem inkább az ennek elemzése alapján kibontakozó kép egyeztetését az országos történet kategóriáival.” 10 S milyen fogalmi bázison, milyen kategoriális alapokon végezhető és végzendő el vajon egy adott helyi „szerves közösség” kívánatos analízise, ha nem a makrotörténetből levonható szemléleti keretek adják ehhez a kiindulópontot? Vörös posztulátuma szerint nem a magasabb szintről elindulva kell a helyit kutatni, bár valamiképpen mégiscsak egyeztetni kell a helyi történetből leszűrt eredményeket az általános fogalmával. S mit jelent vajon ez a fogalmi egyeztetés? Arra gondol vajon Vörös, hogy ennek nyomán derülhet csupán fény az általános és a helyi azonosságára, netán kettőjük különbségére? S miért fontos mindez, mi következik belőle az országos- és makrotörténetre, valamint a helyire nézve? Az a felelet adható csupán ezekre a kérdésekre, amit Vöröstől hiába várunk, mely szerint a helyi mégiscsak alárendelt minőséget képvisel a nemzeti történet síkján absztrahált történeti tudásban megnyilatkozó általánoshoz képest, jóllehet a helytörténet annál „mélyebb szintű munkát tesz lehetővé – sőt kötelezővé” . 11 Viszont az előírt egyeztetés alkalmazkodást követel tőle ahhoz, hogy érvényes történeti tudásként önmagában is megálljon a talpán. Erősen kétlem, hogy ma minden további nélkül magunkévá tehetjük a helytörténet és az országos történet így definiált kettősségének a Vörös által némileg 9 Vörös Károly: A helytörténeti kutatásról. Valóság, 1972/2. 45. Megjegyzem: Vörös lektori helyben- hagyása nélkül nem jelenhetett meg ez időben helytörténeti munka Magyarországon. 10 Uo. 11 Uo.
