Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Gömöri György: Petőfi Sándor emlékkönyvi bejegyzései tükrében
80 (részben, gondolom, pozsonyi olvasmányainak és a Pesti Hírlap vezércikkeinek, meg talán Vörösmarty Mihály Honszeretet című versének köszönhetően) Petőfi egy eszmébe, a magyar patriotizmus eszméjébe lesz szerelmes. Ami pedig a nőket illeti, azokhoz felváltva ír népies, humoros tónusú, illetve szentimentális-romantikus hangulatú verseket. Utóbbiak elszaporodása összefügg Petőfi életkörülményeinek rendeződésével: állást kap a Pesti Divatlap nál, és 1844. november 10-én Vörösmarty segítségével megjelennek Versei. 15 Már elismert költő tehát, amikor Wachott (Vahot) Sándoréknál megismeri a 15 éves Csapó Etelkát, és első másnemű lénynek írt emlékkönyvi verse a „ Cs. E. kisasszony emlékkönyvébe” lesz, 1844 karácsonyán. Petőfi szinte előre érzi Etelka hamarosan beteljesedő sorsát: Ha a sötét betűk, amiket itt leírok, Lennének a balsors, amely tán téged ér: Elvetném tollamat, nem írnék, bárha lenne Minden vonásomért egy-egy ország a bér. 16 Etelkát 1845. január 7-én temették, hirtelen halt meg, szívszélhűdésben. Ez a gyászos esemény Petőfit annyira felzaklatta, hogy két hónap alatt egész versciklust szentelt a kislány emlékének, a meglehetősen szentimentális Cipruslombok Etelke sírjára címmel. Horváth János ezt a ciklust „irodalmi szerelemnek” nevezi Petőfi-életrajzában, és a későbbi kritika is erős fenntartással kezeli ezeket a verseket, „erőltetett” jelzővel illeti őket. 17 Valóban, az olvasónak úgy tűnik, a családi melegségre vágyakozó fiatal költő inkább Wachott Sándorné, született Csapó Máriába volt titokban szerelmes, aki szép is volt, művelt is (olvasott angolul, lehet, hogy ő adta Petőfi kezébe Byront), s ezt a sejtésünket látszik igazolni nem csak a „V. S.-né emlékkönyvébe” írt hatsoros, aminek csattanója az, hogy a fiatalasszonynak nem boldoggá kellene tennie költő urát, hanem kicsit „gyötörnie” kell, hogy „ halljuk édesbús dalát ” 18 , de egy 1845-ös, Vahot (így) Sándornak címzett költői levél, amiben mintegy bocsánatot kér barátjától amiatt, hogy néha túl hosszan bámulja annak feleségét: „ És ne bánd, ha olykor / Elmerengve csüggök / Bámuló szemekkel / Hitvesednek arcán / Oh ne bánd, barátom! / Hamvadó testvére, / A szegény Etelke / Elvesztett vonásit- / Keresem csak ottan. ” 19 Másfelől viszont minden bizonnyal Etelke lesz a modell a János vitéz Iluskájához, őt támasztja fel Petőfi a mesebeli tóban, amelyből „az élet vize árad”. De kövessük az „életregényt”, aminek mozzanatairól a költő részletesen beszámol az Úti levelek ben meg 1845 áprilisa és ugyanaz év június 22-e között írt verseiben. Ezekben a nem különösebben érdekes versekben a barátság dominál, a baráti együttlét és utazgatás Kerényi Frigyessel és Tompa Mihállyal, a szerelem csak emlék, helyette incselkedő, kicsit gúnyos, fölényes hangon beszél a költő az újabban megismert lányokról, asszonyokról, az egyiknek ezt hányja szemére: „Te is leány vagy édes angyalom, / Egy szikrával sem jobb a többinél.” 20 Viszont utazása közben Vár-Gedőn (a mai Hodejovban) Petőfi megint ír egy alkalmi, de úgy hiszem, önjellemzése szempontjából fontos kis verset, aminek címe 15 Új magyar irodalmi lexikon , III., P–Zs, 1620. 16 Petőfi... költeményei , I., 305. 17 Nemeskürty, i. m., 472. 18 Petőfi... költeményei , I., 305. 19 uo. 345. A vezetéknevet hol így írják, hol úgy. Wachott Sándort mint „Vahotot” aposztrofálja Petőfi, bár ő maga, meglehet, az eredeti nevet használta, Vahot Imre azonban, a folyóirat-szerkesztő, akivel Petőfi később csúnyán összeveszett, a magyaros formát részesítette előnyben, vö. Illyés Gyula, Petőfi Sándor , Szépirodalmi, 1971, 259. 20 uo., 366.
