Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - ***: „Tudatos ösztönösség volt bennünk” (A lajosmizsei Tanyacsárdáról Kriskó János beszélgetett Gömöri Ferenccel és Garaczi Jánossal)
118 és az Intercontinental Szállodákba, illetve a Margitszigeti Nagyszállóba. Ez ismét csak országos ismertséget és elismerést hozott a Tanyacsárdának. Egy tehetős budapesti kör megismerte a nevünket, és hajlandó volt Lajosmizsére is elautózni, hogy újra találkozhasson az ételeinkkel. – Soha nem kezelték önöket a szakmában „vidékiként”, a szó lebecsülő értelmében? Gömöri Ferenc – Amikor először jelentünk meg valahol, bizony vidékiként kezeltek, mondhatnám, lekezeltek bennünket. Soha nem felejtem el, egyszer a Gellért Szállóban egy üzletvezető vagy teremfőnök kolléga bizony nagyon lenézett bennünket. A konfliktus úgy oldódott meg, hogy jeleztem az igazgatónak, a nevezett úrral nem vagyok hajlandó együtt dolgozni. Az igazgató pedig elküldte őt arra a hétre, ameddig mi fent dolgoztunk a szállodában. Garaczi János – Egy alkalommal a híres Gundel Étteremben is sütöttünk ökröt. Gömöri Ferenc – Amikor a téli olimpiát megnyerték az amerikaiak, adtak egy fogadást a Gundelben. János főzött egy tartalmas gulyáslevest, ökröt sütöttünk, tejes pite volt a desszert, és készítettünk a híressé vált pogácsánkból is. Garaczi János – Hála istennek, annyi szervezett vendég érkezett, és talán már a férőhelyeink is adottak voltak, volt 500 férőhelyünk fedett termekben. És amikor ki kellett tenni jeles ünnepekkor, húsvétkor vagy pünkösdkor a táblát, hogy nem tudunk à la carte vendéget fogadni, az nagyon kellemetlen volt. Képzelje el, hogy valaki célirányosan hozzánk érkezett, és helyhiányra hivatkozva el kellett őt utasítanunk. Ez is ösztönzött bennünket, hogy új lehetőség után nézzünk. Ekkor született meg az Új Tanyacsárda ötlete. Aztán, ahogy elkészült, robbanásszerűen beindult, és felfutott az is. Számtalan kiegészítő programot is kínálunk, és tömeges csoportos rendezvényeket is le tudunk bonyolítani az új helyszínen. – Többször hivatkoztak már a halnapok és a halászlé sikerére. Ebben a sikerben oroszlánrésze volt a nagybaracskai halászléfőző legendának, Sobri Józsi bácsinak. Mi volt az ő titka? Beavatta-e önöket? S éf úr tud-e például igazi Sobri- féle halászlevet főzni? Garaczi János – Amikor itt elindult a Tanyacsárda, Gömöri Feri Ötlete volt, hogy Nagybaracskáról hozzuk fel Sobri Józsi bácsit, halat főzni. 30-35 éven át főztük együtt a halat, jó kapcsolatba kerültünk, számos apró fogást ellestem tőle. Igényes ember volt, azonnal megmondta, ha valamelyik alapanyaggal problémája volt. Nagyon érzékeny volt például a paprika minőségére. De ha a vendégektől jött észrevétel, azonnal hajlandó volt a módosításra is. Elfogadtuk egymás tanácsait, egyenrangú partnerként kezelt. Ugyanakkor nem titok, hogy nem mindig volt egyforma az alapanyag. Kikötése volt például, hogy a hal nem lehetett nagyobb másfél-két kilósnál. Nagyon fontosnak tartotta a tészta minőségét is. Ragaszkodott ahhoz, hogy a kis tálkában, amiben ők felszolgálták a halászlevet, 20-25 dekás halszelet, adott mennyiségű tészta és a hozzá való lé jelenti az adagot. Próbáltuk őt meggyőzni, hogy a csárda vendégeinek már mások az igényei. Akkoriban már főztünk külön is levet, vegyes halászlét főztünk pontyból és harcsából, de Józsi bácsi feltételeit általában igyekeztem biztosítani, így komolyabb nézeteltérések nélkül tudtunk egymás mellett dolgozni. Még a rendszerváltás előtt történt, hogy a megye testvértelepüléseire is elvitték a Tanyacsárda szakácsait. Modenában, Szimferopolban, Drezdában is dolgoztunk. Egy alkalommal a Magyar Hét keretében Újvidéken és Nagykikindán töltöttünk egy-egy hetet. Hétfőtől péntekig a Tanyacsárda csapata főzött, pénteken pedig érkezett Józsi bácsi, aki a halászlevet főzte . Újvidéken még megjelent, de Nagykikindára már nem jött el, mert
