Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 1. szám - Zalán Tibor: Jegyzetek a némaságról (vers)

7 Zalán Tibor Jegyzetek a némaságról Találkoztam az álombeli alakokkal Az álom vaktük ő‍r‍ ‍ A‍r‍c‍o‍m‍r‍a‍ ‍ r‍o‍z‍s‍d‍a‍ ‍ p‍e‍r‍e‍g‍ ‍ Á‍l‍ momba ébredek A plafont bá mulom A derengésben megél ednek az álombeli alak ok Nem értem a helyem És nem értelmezhetem a találkoz ást A nyelvüket sem értem de azt pontosan amit mondanak Keveset beszélnek inkább én ekelnek A hangjukat nem hal lom és azt sem érzem különös nek hogy nincsen árnyékuk a de rengésben Meglehet a dereng és nyel el hangot árnyékokat é‍s‍ ‍ t‍e‍r‍e‍m‍t‍i‍ ‍ m‍e‍g‍ ‍ ő‍k‍e‍t‍ ‍ H‍o‍g‍y‍ ‍ a‍z‍ tán ne legyenek soha többé A‍ ‍ f‍ü‍g‍g‍ö‍n‍y‍r‍ő‍l‍ ‍ m‍é‍g‍ ‍ s‍z‍ó‍l‍n‍i‍ ‍ k‍e‍l‍l‍ ‍ A‍ függöny akár a szellem-állat m‍a‍g‍á‍b‍a‍ ‍ g‍y‍ű‍j‍t‍i‍ ‍ a‍z‍ ‍ é‍j‍i‍ ‍ c‍s‍o‍d‍ ákat Megrágja s a hajnal sánc a‍i‍ ‍ m‍ö‍g‍é‍ ‍ k‍i‍k‍ö‍p‍i‍ ‍ ő‍k‍e‍t‍ R‍a‍g‍a‍c‍s‍o‍s‍ ‍ i‍d‍ő‍ ‍ I‍l‍y‍e‍n‍k‍o‍r‍ ‍ j‍á‍r‍ j‍á‍k‍ ‍ a‍ ‍ t‍e‍m‍e‍t‍ő‍k‍e‍t‍ ‍ h‍a‍d‍s‍e‍r‍e‍g‍ ben a termeszek Nem ébredek Lucskos párnámon ezüst csiga nyálak szélednek szerte Lehet ne persze szomorúbb is Lehet ne ha a zsiráfok nem lángol nák szét a tájat Fiókjába ájul az álombeli bánat

Next

/
Thumbnails
Contents