Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Zalán Tibor: Jegyzetek a némaságról (vers)
8 akár egy túlzabált pajor Kép zavar és csodálat összeér és az óra lánca csörögve hagyja el únt súlyát az időt Ami létezik még nem feltét elezi a létezőt Kocsony ás hajnali ég disznóköröm csillagokkal Az alakok fal atoznak csámcsognak fogatlan Közben szüntelen éneklik a Hangtalant Nem mozdulok úgy él ek közöttük Mert az életem nyilvánvalóan már csak között ük lehet benne a létezhet őségben Ablakok nyílnak a mellkasukban vagy inkább fiók ok És kiszállnak az üvegcsont ú lepkék és előhemzsegnek a márványférgek És körül zsong anak másznak nyalnak hideg szer elmükkel az álombeli al akok és mind hangosabban én ekelnek A hely változtatás ához nincs szükség helyet változ tatni A teljes mozdulatlan ság az egyetlen lehetséges mozgás amikor énekelnek az álombeli alakok Mert olyankor a dimenziók a csönd síkjait mozgatják egymás on És beáll a zavar Rendje Hiányozni fognak ha feléb redek De ha nem ébredek fel a lebegés gyönyörűsége megtart velük a szitakötők között A halál madarai nak suhogásában Mindent el mondanak nekem és én mindent megértek De semmit sem tudok megjegyezni csak némaságuk
