Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Győri László: Tömörített élet
77 – A te igazi kitüntetéseid a könyveid. Hatvannyolcban az Ez a vers eladó, tizenkét évvel később, 1980-ban a Tekintet, négy év múlva a Laposkúszás, tizenegy év múlva a Skandalum, a következő évben a Kutyafoci, és hat évvel később itt a legújabb, a Bizonyos értelemben. Sok vagy kevés? De közben mindig dolgoztál a régieken is, meg az újakon is. – Keveset írtam, múltak el úgy üresen évek, hogy egyáltalán nem írtam vagy nem fejeztem be semmit. Bele kell nyugodnom, hogy nem vagyok profi. Milyen értelemben? Olyan értelemben, hogy nem szűkölök azért, hogy újra meg újra megjelenjek, hogy állandóan feltűnjek a folyóiratokban, mert dolgozom, mert van munkahelyem, és szeretem is, amit csinálok. Szeretek könyvtáros lenni, szeretek másnak valamit odaadni, szeretek egy könyvet beszerezni tűzön-vízen át, épp úgy értelmet ad az életemnek, mint a versírás. Nem kell költőnek lenni minden áron , ahogy Vas István írta lemondólag, persze egy szomorú időszakban, amikor természetesen költő szeretett volna lenni minden áron. Álmodjanak a fiatalok, én már nem álmodom, de megtaláltam a helyemet, tudom nagyjából, hogy hol van, hogyha ennél sokkal többre vágynék, akkor azt hiszem, az nagyot horzsolna rajtam. – Amikor december 31-én gyertyát gyújtasz, és hatvanegyedik esztendőd küszöbén várod az éjfélt, mi jut majd eszedbe, mit vársz a holnaptól? – Erre nem tudok túl költőien válaszolni. Mi jut eszembe? Most ennek a könyvnek a sorsa izgat 13 , ezt dédelgettem eddig a legjobban, tehát azt várom a jövő évtől, hogy megemlékezzenek róla. Jó lenne írni mást is, nem csak verset 14 , egyáltalán nem érzem úgy, hogy még ne lenne rá időm. Várom, hogy a fiam elvégezze az egyetemet, sikerüljön elindulnia. Hogy a lányaimnak szép élete legyen. Nagy, fellengzős dolgokra nem gondolok, lehet, hogy baj, de én nem gondolkodom folyton költői módon. Verseket írok, jó, mondják, hogy költő, aki verset ír, s én a magam módján természetesen tökéleteset szeretnék írni, de úgy, hogy közben nem járok a fellegekben, de nemcsak a fellegekben, még a lépcsőkön sem. Még egy József Attila-díj nagyon-nagyon jólesne, de az a rejtett összefüggéseken múlik. 13 A Bizonyos értelemben címűről beszélek. 14 Később írtam is, mint ahogyan a bevezetőben említettem.
